aláás
aláás ige
1. tárgyas Aláás vmit: üreget ás vmi alá. Aláásták a várfalat.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Aláás vmit: <víz> üreget váj vmi alá; alámos vmit. A part, melyet … aláásott a folyam, … leszakad. (Eötvös József)
3. tárgyatlan (ritka) Aláás vminek: üreget ás v. váj vmi alá.
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Személy, magatartás, cselekvés vmely intézményt, rendet, haladást, tekintélyt> rendsz. titkos, ellenséges cselekedetekkel fokozatosan gyengít. Mindent elkövettünk, hogy azt a ránk nézve oly veszedelmes hatalmat aláássuk. (Jókai Mór) Én ásom alá a képviselőtársaim polgári becsületét. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Személy> vmely tettével, cselekedetével veszélyeztet vmit, és így gyak. akaratlanul is vkinek, vminek a romlását készíti elő. Leányának … szerencséjét aláásni: ezt … nem teheti. (Jósika Miklós) Ha még Tán többet is kimondanék: A ház csendét ásnám alá. (Tompa Mihály) || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmilyen életmód, túlzott munka v. több külső körülmény egészséget, szervezetet> lassan tönkretesz. A folytonos éjjeli munka, az ivás aláásta szervezetét. Hivatalos terhe s nem egészen rendes életmódja aláásták egészségét. (Gyulai Pál)
aláásás; aláásat; aláásható; aláásó; aláásott.
