alabástrom
alabástrom főnév -ot, -a v. -ja (régies írva: alabastrom is)
1. (ásványtan) Áttetsző, finom szemcsés, rendsz. fehér színű kristályos gipsz. Alabástromból műtárgyakat készítenek. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint az alabástrom: makulátlanul, ragyogóan f.
2. jelzői használat(ban) (ritka) Ebből készült <dísztárgy>. Alabástrom lámpa, szobor. A barna politúros szekrényen volt egy alabástrom lábú óra. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, költői) <Női testrészen> ennek színéhez, felületéhez hasonló fehérség, simaság. Egy tiszta homloknak alabástromába húzz két gyönyörőséges ében szivárványokat. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. jelzői használat(ban) Az alabástromhoz hasonlóan sima és fehér <fog v. női testrész>. Alabástrom vállaimon Barna hajfürt ingadoz. (Berzsenyi Dániel) Ó, mi gyönyörűen áll a pír alabástrom arcának! (Krúdy Gyula)
alabástromos.
