alábbhagy
alábbhagy ige (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, régies, népies) alábbhágy
1. tárgyatlan <Természeti jelenség, lárma, láz> ereje, foka, hevessége csökken. A forróság, a hideg, a láz alábbhagy; alábbhagy a nagy meleg, az orkán, a szél. Az eső alábbhagyott. A zivatar kissé alábbhagyott. (Jókai Mór) Reggelre alábbhagyott a láz. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Testi fájdalom, gyötrő v. feszültséggel járó lelki állapot> mérséklődik, enyhül. Alábbhagy a düh, fájdalom, harag, izgalom. Még a fájdalom is alábbhagy úgy, ha az ember néha-néha nyöghet. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Alábbhagy az érdeklődés: <a dolog iránt> már kevésbé érdeklődnek; csökken az é.
3. tárgyatlan Alábbhagy vmivel: <személy> a szokásosnál ritkábban, kisebb buzgalommal, kisebb mértékben csinál vmit. Alábbhagy követeléseivel. Hagyj alább az itallal. (Petőfi Sándor) Toldi … Kezde alábbhagyni minden búbánattal. (Arany János)
4. tárgyas (esetleg csak odaértett tárggyal) (régies) <Hangos beszédet, vitát> csendesebben, szelídebb hangon folytat. No hát nem gyanakszom, – mondja a tábornok alábbhagyva a vitát. (Vas Gereben) Laci bátyám alábbhagyta. Fújt. Kifújta a dühének egy részét. (Móricz Zsigmond)
alábbhagyás; alábbhagyó.
