alagút
alagút [g-ú] főnév
1. Vasútnak, közútnak föld alatti átvezetésére szolgáló építmény, amelyet úgy építenek, hogy a felette levő föld- vagy sziklaréteget építés közben nem távolítják el. Vasúti alagút; az alagút bejárata; alagutat fúr, tör. Az épülő földalatti vasút alagúton fog a folyó alatt áthaladni. Önti ki a dél a sok embert | alagutakból, autóbuszokból. (Kosztolányi Dezső) || a. (műszaki nyelv) Csatornának, vízfolyásnak föld alatti vezetésére szolgáló hasonló építmény.
2. (történettudomány) Föld alatti közlekedésre való út várak alatt. Megcsókolá a két testvér homlokát s megáldva őket, elbocsátá békével … [a] titkos alagúton, mely a városba vezet. (Jókai Mór) Két éjen és két napon át ásták magukat által az alagút omladékain, a nyirkos hidegben, a laza boltozatok alatt. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): alagútépítés; alagútfő; alagútfúrógép.
alagúti; alagutas.
