alája
alája határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) Alám, alád; alánk, alátok, alájuk; alá. A személyraggal megjelölt, a szóban forgó személy, tárgy v. dolog alá. Alája megy ¬. Tedd alám a takarót! A miniszterek irányítják az alájuk rendelt hivatalok munkáját. Lovakat is rendeltek alánk. (Mikes Kelemen) || a. (az alá igekötőjéhez hasonló szerepben, -nak, -nek ragos szóval kapcs., az ige előtt). Alája kellett vetni magát a műtétnek. Szörnyűnek találta azt, hogy annyira alája legyen rendelve másoknak. (Nagy Lajos)
II. névutó (-nak, -nek ragos szó mellett) (régies) Alá. Keble kihalt örömét e kőnek alája temette. (Vörösmarty Mihály) Egy néptörzsök [= nép] esik a bárdnak alája. (Arany János) || a. (ragtalan névszó után) (elavult) Alá. Lelkem fiúk, jösztök velem Régi, poros hársak alája. (Ady Endre)
