alak
alak főnév -ot, -ja
I. Vmely tárgynak, testnek, személynek térbeli megjelenési módja.
1. Vmely fizikai értelemben vett testnek, természeti alakulatnak v. élőlénynek látással v. tapintással érzékelhető térbeli megjelenése, főként körvonalaiban jelentkező egységes képe; forma. Az asztal, az épület, a felhő alakja; tetszetős alakja van. Hosszú, fehér fatornác vezetett végig L alakban a viskó udvarfelőli részén. (Tolnai Lajos) Nagy érdeklődéssel nézegette … a kapuk alakját, faragását s festett tulipánjait. (Mikszáth Kálmán) || a. Rendsz. írásra v. nyomtatásra haszn. papirosnak, a belőle készült tárgynak gyak. szabvány méretű formája. A levélpapír alakja. Borítékot többféle alakban készítenek. Ez a mű negyedrét alakban jelent meg először. || b. (iskolai) A dolgozat külső alakja: a d. külseje, melyet aszerint bírálnak el, hogy az írás mennyire tiszta, gondos, csinos.
2. Jellemző emberi termet, testalkat; forma. ® Királynői alak; görnyedt, jó, szép alakja van. Félti az alakját: fél, hogy meghízik, és kövér lesz. Előbb való-e rózsánál az illat, Alak a testnél, s napnál a sugára? (Madách Imre) Rossz volt az alakja, a bőre, a foga. (Hunyady Sándor) Magas alakja kissé meghajlik. (Nagy Lajos) || a. (ritka, költői) Emberi test. Szép alakja por között fogy, Por között a sírüregben. (Vörösmarty Mihály) Odanyújtá neki a pálinkás csutoráját; hadd melegítse fel vértelen alakját e tűzitallal. (Jókai Mór)
3. (mértan) Mértani alak: a térbeli elemek vmelyike, ill. ezek alakulata: pont, vonal, síkidom v. test.
II. Személy <a valóságban v. művészi ábrázolásban>.
1. (főként jelzős szerkezetekben) Személy pusztán külső megjelenését tekintve. ® Torz alak. Két gyanús alakot pillantott meg az udvaron. Egy kanál orvosságot adott be egy félkönyökére emelkedő fehér alaknak. (Mikszáth Kálmán) Vili … egy fatörzs mögött ólálkodott valami ismeretlen alakkal. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői, elavult) <Főként megszólításban:> személy v. személynek tartott, képzelt lény. Szánlak inkább, és magamban Megbocsátok gyöngy alak! (Csokonai Vitéz Mihály) Mit kívánsz, kegyes alak? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Vmely személy mint bizonyos tulajdonságok megtestesítője. (bizalmas) Eredeti alak: az átlagostól, a szokottól elütő, érdekes, rokonszenves ember; érdekes alak; ® fényes alak; kiváló, kimagasló, nevezetes alak. Közéletünk egyik kimagasló alakja vállalkozott Zrínyit informálni. (Mikszáth Kálmán) Micsoda édes egy alak az öreg, mikor szép, ápolt, fehér kezeit lefekteti az asztal lapjára. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, rosszalló) Vmely tulajdonsága miatt megvetésre méltó, lenézett ember; fráter. Hitvány, kellemetlen, nevetséges, piszok alak; sötét alak: olyan ember, aki titokban minden rosszra kapható; szánalmas alak; züllött alak. Mit akarsz egy olyan alaktól? Te is jó alak vagy!: sok minden kitelik tőled, amit nem is várna az ember. Finom v. szép kis alak ő is. Ádám, te félsz? – Tőled, hitvány alak? (Madách Imre) Hajnal felé ez a rohadt alak átvitte a poharát egy másik asztalhoz, ott ivott a nőivel. (Kosztolányi Dezső)
3. (irodalmi nyelvben) Vmely költői műben szereplő személy. Legendás alak. Ez a regénynek legsikerültebb alakja. Fölemlítem, amit … munkámban egyik alakom szájával mondék el. (Vas Gereben) Az olvasott művek alakjai … is csupán a képzelet húsából és véréből éltek. (Kuncz Aladár) || a. (film, színház) Drámában szereplő személy mint az író teremtő képzeletének alkotása, amelynek megjelenítése a színész feladata. Hamlet alakját ki játssza ma? A színpadon egy hatalmas alak ragadja meg a figyelmünket. (Ambrus Zoltán) || b. (film, színház) A színész színpadi szerepe, alakítása. III. Richard Egressy … legfeledhetetlenebb alakjainak egyike. (Petőfi Sándor) || c. (film, színház) A színpadon mozgó alakok: a jelenetben szereplő színészek.
4. Vmely személynek képen v. szobron való ábrázolása. A festmény egyik alakja; a szoborcsoportozat alakjai. || a. (régies) Embert v. ember módjára elképzelt lényt ábrázoló szobor, rajz v. festmény; figura. Had ura Isten, ki nem alak vagy kőben … (Arany János)
III. Általában az a mód v. rend, ahogyan vmely létezőnek, folyamatnak, cselekvésnek belső tartalma, készsége megjelenik, megnyilvánul.
1. (átvitt értelemben) A megjelenési mód vmely lehetséges változata; forma. ® Felvesz vmely alakot; alakot ® ölt; vmilyen alakot ® ölt; vmilyen alakot ® vesz magára; alakot cserél; változtatja alakját. Száz alakba öltözik szerelmem. (Petőfi Sándor) Arcod ezer alakot vesz föl. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) A tánc alakja: ugyanannak a táncnak vmely változata; táncfigura. Ahány pár, annyiféle A tánc alakja és szeszélye. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Vminek az alakja: anyagnak, tárgynak (halmaz)állapota. A víz hevítéskor gőz alakjában távozik. A talajba trágyával bevitt tápanyag felvehető alakban álljon a növény rendelkezésére. || a. (átvitt értelemben) <Fejlődésben levő dologban> bizonyos időn át tartó állapot. A manufaktúra fejletlen alakja; az ipar fejlett alakja.
3. (átvitt értelemben) Vminek alakjában, vmely alakban: vmilyen minőségben, vmiül, vmiként. Segély alakjában kiutalt összeg.
4. Vminek igazi mivoltát leplező külső látszat. Vmely alakban megjelenik: úgy jelenik meg, hogy színre, külsőre annak látszik, ami lényegében különbözik tőle, ami más. Itt e szerény lakban, Angyal jelenik meg, csecsemő alakban. (Arany János) Ne legyen az a gyanúja, mintha kémet akarnék ön körül tartani cseléd alakban. (Jókai Mór) || a. (ritka, költői) Alakra: színleg, látszatra. Ellenink csupán alakra, ámde szívök jó barát. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
IV. A szerkezeti v. kifejezési elemek összefüggésének rendje.
1. (tudományos) Művészi forma, <ellentétben a művészi tartalommal>. Az alak az esztétikában sokat vitatott fogalom. || a. (ritka, irodalomtudomány) Költői forma, <ellentétben a költői tartalommal>. ® Verses alak; drámai, lírai alakban történő kifejezés. Kell valami különös oknak lenni arra, hogy tárgyat költő drámai alakba önteni … akarjon. (Vörösmarty Mihály)
2. (jogtudomány) A jogügylet alakja: az a mód, ahogyan vki szóban v. írásban kinyilvánítja, hogy a jogügyletet akarja.
3. (nyelvtudomány) Hangalak. Képzett v. képzős alak; kikövetkeztetett alak: a nyelvtörténeti adatok, a hangváltozások törvényszerűségei alapján feltételezett régi a.; ® nyelvtani alak; ragos v. ragozott alak; régi v. hagyományos alak; ® szenvedő alak; új alak; két szó azonos alakja; a főnév ragos v. többesszámú alakja; az ige felszólító alakja; a főnév kicsinyítő képzős alakja; az ige gyakorító, ható, műveltető, ® szenvedő, visszaható alakja. || a. (nyelvtudomány) A mondat alakja: az a mód, ahogyan a mondanivaló a szavakban, azok kapcsolatában, a szórendben, hanglejtés- és hangsúlyviszonyokban jelentkezik. A mondat állító, tagadó alakja.
4. (filozófia, régies) A forma (IV. 4), <a tartalommal, az anyaggal ellentétben>. [A] forrongó anyag … alak után tör, Életre küzd. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. alakváltozás; alakváltoztatás; 2. alapalak; állatalak; főalak; hangalak; igealak; ködalak; külalak; mellékalak; regényalak; szóalak; szörnyalak; törtalak; vezéralak.
alakú.
