alaktalan
alaktalan melléknév -ul, -abb
1. (kissé választékos) Olyan <tárgy, test>, amelynek nincs határozott alakja; szabálytalan formájú, idomtalan. Alaktalan test, tömeg. || a. (választékos) Körvonalaiban határozatlan, elmosódó, környezetével eggyé olvadó <jelenség>. Alaktalan árnyék, felhő, köd. A felhők alaktalanul gomolyognak. Túl a fényövön alaktalan köd borongott, s a gomolygó szürke gőz körülhullámozta a bűbájos ragyogó kört. (Jókai Mór) [A két birkózó] mintha csak egyetlenegy alaktalan test lett volna. (Mikszáth Kálmán)
2. (ásványtan) Olyan <ásvány>, amelynek atomjai rendezetlenül helyezkednek el; nem kristályos szerkezetű; amorf. Alaktalan szén.
3. (ritka) Olyan <irodalmi mű>, amelynek részei lazán függnek össze, aránytalan szerkezetű; megkomponálatlan, formátlan. Oly alaktalan eposz, mint [Tinódié] …, nem ragad meg népi ajkon. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Határozott alakot nem öltő; határozatlan, elmosódó, szétfolyó. Alaktalan álmok, gondolatok. Alaktalan álmok közt bolyg gyúlékony képzelődése. (Kemény Zsigmond) Valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed a város fölött. (Jókai Mór) || a. (költői) Alaktalan éj, sötétség: az é., a s. mint a határozott körvonalak elmosódásának okozója. S látjátok amott Osziánt? | Az éjszaki tenger örök ködü földén Vad szikla fölött viharokkal együtt Harsogja dalát az alaktalan éjben. (Petőfi Sándor) Feszíti szemét az alaktalan éjbe. (Arany János)
alaktalanság.
