alakú
alakú melléknév (csak jelzővel)
1. (főnévi jelzővel) Olyan, amilyen alakja a jelzővel megnevezett dolognak, testnek v. ritk. élőlénynek van. Állat alakú istenszobor; a bolygók ellipszis alakú pályája; henger alakú oszlop; kör alakú tér; kúp alakú hegy; szív alakú levél. Végre nem maradt egyéb műszer az országban, mint a földműves ekéje, az a csodálatosan ügyetlen X alakú ásó, mellyel a kínai földjét fel szokta turkálni. (Jókai Mór)
2. (melléknévi jelzővel) Olyan <személy v. némely állat>, akinek v. amelynek a jelzővel meghatározott alakja (2), testalkata van. Jó alakú nő; karcsú alakú fiatalasszony; szép alakú versenyló.
Szóösszetétel(ek): egyalakú; hasonalakú.
