alany
alany főnév -t, -ok, -a
1. (nyelvtudomány) A mondatnak az a(z egy v. több szóból álló) része, amelyről az állítmánnyal mondunk vmit. A „Szabad a magyar nép” mondat alanya „a magyar nép”. || a. (nyelvtudomány) A mondatnak az az (alapalakban levő főnévvel v. más főnévi értékű szóval kifejezett, esetleg csak odaértett) része, mely az állítmányban kifejezett cselekvés, történés, állapot stb. hordozóját nevezi meg, és a mondatnak állítmányával számban és személyben rendsz. megegyezik. ® Általános, ® cselekvő, ® határozatlan, ® határozott, ® lappangó v. rejtett alany. || b. (filozófia) Az a fogalom, amelyre az ítélet állítmányának tartalma vonatkozik. Logikai alany. Ebben a mondatban: „Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás” – a nyelvtani és a logikai alany is „minden dalunk”. Ebben: „Az ilyen félreértést könnyű elkerülni” a logikai alany „az ilyen félreértés(t)”. || c. (nyelvtudomány) Lélektani alany: az a képzet, amelyre mint ismertre, a tudatban már meglevőre az új képzetet, a lélektani állítmányt vonatkoztatjuk. A lélektani és a logikai alany sokszor egybeesik. „Napóleont Waterloonál megverték” – ebben „Napóleon” a lélektani alany.
2. (filozófia) Megismerő, tudatos lény (személy) a megismerendő tárggyal szemben. || a. (lélektan) Gondolkozó, érző lény, akinek akarata és élményei vannak; az „én”.
3. (ritka, jogtudomány) Az a természetes v. jogi személy (szervezet, testület), akinek v. amelynek jogai és kötelezettségei lehetnek; jogalany. A kötelmi jogviszony alanyai a hitelező és az adós. || a. (ritka, jogtudomány) Vmely adó alanya: vmely adó fizetésére kötelezett személy; adóalany. A földadó alanyai.
4. (kertészet) Magról kelt v. ivartalan úton szaporított csemete, amelybe a nemes gyümölcsfajtát oltják. A törpe alanyból mesterséges sövényeket alakított a műértő kéz. (Jókai Mór) Jól kell megválasztani a csemetét, az alanyt, akibe beót az ember. (Móricz Zsigmond) || a. (szőlészet) Amerikai alany: a filoxérának ellenálló, amerikai eredetű vad szőlőtő v. vessző, amelybe a nemes szőlőfajtát szokták oltani.
5. (tudományos) Kísérleti alany: az az állat, ritkábban ember, amelyen v. akin egy új szert v. eljárást kipróbálnak.
6. (gyak. tréfás, bizalmas) Olyan személy, akit vmire felhasználnak, aki elvisel vmit v. akitől vmi kiindul. Jó alany; ® szenvedő alany. [A híres szabó] nem szabott, se nem varrt, … ő csak mértéket vett a megrendelő alanyokról. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): adóalany; jogalany.
alanyos; alanytalan.
