alanyi
alanyi melléknév -an, v. (ritka) -lag, -bb
1. (nyelvtudomány) Az alannyal (1) összefüggő, rá vonatk., hozzá tartozó. Alanyi mellékmondat: a főmondat alanyát kifejező v. körülíró mellékmondat, pl. „Aki másnak vermet ás (alanyi mellékmondat), maga esik bele”; alanyi (ige)ragozás: <tárgyas ragozást is használó nyelvben:> az igének alanyi személyragokkal való ellátása, ill. ilyen módon való használata; alanyi rész: az alany a szorosabban hozzátartozó bővítménnyel (rendsz. jelzővel) együtt; alanyi személyrag: <tárgyas ragozást is használó nyelvben:> olyan igerag, amely csak az alany személyére és számára mutat rá, a tárgyéra nem.
2. (jogtudomány) Alanyi jog: a) tág. ért. az a cselekvési lehetőség, amelyet vmely jogszabály biztosít; jogosultság; b) szűk ért. az a jog, amelynek erejénél fogva mástól az érdekeinknek megfelelő magatartást megkövetelhetjük. Az eladónak alanyi joga van a vételár követelésére. || a. Saját személyes érzéseit, hangulatát fokozottabban feltáró, kifejező, szubjektív. [Szász Károly] alanyibb a különben oly szubjektív Petőfinél. (Arany János) A magyar népszellem … sok keleti rokonánál is alanyibb. (Vajda János)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) A beszélő v. író saját személyére vonatk.; egyéni; szubjektív. Alanyi líra. A saját alanyi szenvedésem … akadályoz a munkában. (Arany János) Egészen nő, … tökéletesen alanyi … az ítélete. (Justh Zsigmond)
4. (régies) Lírai. Alanyi költészet: líra; (gyak. gúnyos) alanyi költő: lirikus.
alanyias.
