alapít
alapít tárgyas ige -ott, -son; -ani
1. <Intézményt, szervezetet, vállalatot> közreműködésével, gondoskodásával létesít. Családot alapít: megházasodik; egyesületet alapít; hazát alapít: vmely addig vándorló népet állandó lakóhelyhez köt, és állandó szervezetet ad neki; iskolát alapít; folyóiratot, lapot, újságot alapít; részvénytársaságot alapít; várat, várost alapít. A fogyasztási szövetkezetet 1901-ben alapították. Nem vagyok próféta, aki új szektát szándékozik alapítani. (Jókai Mór) Alapítottunk egy felfedező társaságot. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Alapít vmit: vminek megvalósulását lehetővé teszi, elősegíti; vminek a létrejöttéhez hatékonyan hozzájárul. Az akadémiát Széchenyi alapította. || b. Önálló egzisztenciát alapít: önálló foglalkozási ágat választva anyagilag függetleníti magát.
2. (átvitt értelemben) <Véleményt, állítást, gondolatmenetet> vmire épít, vmivel indokol, bizonyít, vmely tényként elfogadott adat(ok)ból következtet. Mire alapítod ezt a véleményedet? Gyanúját, okoskodását, számítását, tervét arra alapította, hogy … A tenyésztők munkálkodásait … tovább nem csupa theoriákra … alapították. (Széchenyi István) Sárody tervét … megküldé Heisternek … Arra alapítá Heister a magáét. (Jókai Mór)
Igekötős igék: megalapít.
alapítható; alapított; alapíttat.
