alaptalan
alaptalan melléknév -ul, -abb (választékos)
1. Olyan, aminek nincs alapja (III. 1) v. nem kellően indokolt, nem megalapozott. Alaptalan érv, feltevés, gyanú, koholmány; alaptalan félelem, féltékenység, gyűlölet. Ez nem alaptalan ellenvetés … (Vörösmarty Mihály) Elkárhozástól félt szegény anyám, S talán féltése nem alaptalan. (Petőfi Sándor)
2. Olyan <vélemény v. annak nyilvánítása>, amelynek adatai, állításai nem felelnek meg a valóságnak; valótlan. Alaptalan állítás, beszéd, fecsegés, híresztelés, mende-monda, rágalmazás, vád. Azért kiáltanak egymás felé … alaptalan, képtelen, lázító vádakat, … hogy a másiknak fájjon. (Kaffka Margit) || a. Olyan, aminek nincs meg a szükséges jogi alapja; amire nincs meg a kellő jogcím; jogtalan. Alaptalan követelés.
alaptalanság.
