alávaló
alávaló melléknév -an, -bb
1. (választékos) Csekély értékű, hitvány (I. 1) <dolog>. E szállás … nem éppen alávaló, … de nem olyan, mely hozzád hasonlót illet. (Petőfi Sándor)
2. (főleg középfokban) (régies, irodalmi nyelvben) Társadalmilag alacsony rendű <személy>. Aki előkelőbb volt, a kezét csókolta, aki alávalóbb, a ruhája szegélyét. (Jókai Mór) || a. (elavult) Alacsony hivatalban, állásban levő, alacsony beosztásban dolgozó <személy>. Egynehány alávaló cseléden kívül hárman vagy négyen leszünk a fejedelemmel. (Mikes Kelemen)
3. (rosszalló) Hitvány, aljas, minden rosszra képes <személy v. közösség>. Alávaló gazember, népség. Amália … megtudja, hogy … férje alávaló gazember, s mégis … vele marad. (Vörösmarty Mihály) Kitakarodj innen alávaló! Boszorkány! (Gárdonyi Géza) Mégis csak borzasztóság, mennyi alávaló spicli van egy iskola körül! (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó; tisztességtelen <magatartás, megnyilatkozás>. Alávaló eljárás, hazugság, rágalom; alávaló módon jár el. Vid, … remegj alávaló tanácsodért. (Vörösmarty Mihály) Te legjobban tudod, hogy itt míly alávaló munka foly. (Tolnai Lajos)
