áldozás
áldozás főnév -t, -ok, -a
1. Az áldoz igével kifejezett cselekvés (főleg az igének 1. jelentésében), hogy vmit (föl)áldoznak (vkinek, vminek); áldozat bemutatása. Kincsek, szűzek, az első termények áldozása a bálvány előtt, az isten oltárán; fehér ló áldozása Hadúrnak. Fogadd el, uram, áldozásomat. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Áldozat, adomány fölajánlása vkinek, vminek az érdekében; kegyes hódolás vkinek, vminek. Áldozás a haza oltárán; a barátságnak, a szerelemnek, a hősök emlékének való áldozás.
2. (vallásügy) Az áldozik (7) igével kifejezett cselekvés, ill. szertartás; <a katolikus és a görög keleti egyház szertartása szerint:> egy, ill. két szín alatt való részesülés az oltáriszentségben. Első áldozás. Mint első áldozásra aki készül … Úgy készülődtem én az életemre. (Juhász Gyula) Megkopogtatta a doboz fedelét egy … vékonyka aranygyűrűvel, amilyen gyűrűt … első áldozáskor szoktak ajándékba kapni a fiatal katolikus lányok. (Krúdy Gyula) || a. (vallásügy) <A misében> az a rész, amelyben az áldozás történik. Áldozásra ért a templomba.
áldozási.
