áldozat
áldozat főnév -ot, -a v. (-ja)
1. Az a vallásos cselekvés, amellyel az áldozást (1) végzik, az ezt kísérő ünnepélyes szertartás. ® Engesztelő áldozat; ® véres áldozat; áldozatra szánt v. kijelölt bárány; áldozatot mutat be (® bemutat). Összejött a nép az áldozatra. Győzelmi áldozattal ünnepelték meg a napot. Pincékben és rejtett helyeken kelletett [= kellett] tenni az áldozatot a régi keresztényeknek. (Mikes Kelemen) Artemisnek ezrivel javaslám Kecskét levágni holnap áldozatra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Az, akit, amit feláldoznak; áldozati személy, állat v. tárgy. Elvitte a maga áldozatát. Áldozatul ad: áldozati ajándéknak v. engesztelésül átenged, odaad. Az áldozatból Egy szép darab húst titkon elcsene. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Itt szenvedek ki, mint szent áldozat. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben) Az a személy, aki vmely szerencsétlenségnek, sorscsapásnak, emberi gyengeségnek v. gonoszságnak terhét, nehézségét és súlyos következményét akaratán kívül, olykor méltatlanul is kénytelen elviselni. Betegség, járvány áldozata; a szerencsétlenség áldozatai; könnyelműség, meggondolatlanság áldozata. Saját hiúságának az áldozata. A szociális nemtörődömség áldozatai; áldozatát ® szedi; áldozatul ® (oda)dob vkit vmiért. Oh ember, ember, önség [= önzés] áldozatja … (Vörösmarty Mihály) Szegény atyánk! … Mert ő becsűletes lelkű, igaz: Azt gondolá, hogy minden ember az. | És e hitének áldozatja lett. (Petőfi Sándor) Meggyulladt a színpad, s leégett az egész circus. – Szerencsére emberélet nem esett áldozatul. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás, gúnyos) Az, aki akaratán kívül kerül vmely fonák helyzetbe, v. megtorlás nélkül kénytelen apróbb nehézséget, alkalomszerű kellemetlenséget elviselni. Íme egy friss áldozat! Az esős kirándulás áldozatai. Mint valami áldozat a szúnyogsereg közepén, úgy állott édesanyám a konyha közepén. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) Áldozatul v. áldozatául esik vminek: a) vminek a hatására v. következtében tönkremegy, elpusztul, megsemmisül v. nem jöhet létre. A város legszebb szobra is a bombázás áldozata lett. Sínlődik az emberiség … Mindegyre pusztít a láz, S már egy egész ország esék Áldozatául. (Petőfi Sándor); b) (bizalmas, tréfás, gúnyos) <kisszerű dolog, mindennapi tény> eltűnik, megsemmisül. Bajusz és kecskeszakáll … áldozatul esett a bécsi … divatnak. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Megfeszített munka, átlagon felüli kötelességteljesítés, anyagi hozzájárulás vmely nagy ügy, sokakat érintő mozgalom, vállalkozás céljaira. Áldozatot ® hoz (vkiért, vmiért); vmely áldozatot ® meghoz; az áldozattól sem riad vissza; áldozattal jár vmi. A nagyratermett áldozatokban él. (Berzsenyi Dániel) Nyujtsátok ki tettre a kezet már S áldozatra zsebeitek. (Petőfi Sándor) Kis áldozat a hazáért Meg nem árt. (Arany János)
5. (sport) <Sakkjátszmában> olyan lépés, amelyben későbbi előnyért vmely figurát ütésbe állítanak. Elfogadja az áldozatot.
Szóösszetétel(ek): áldozathozatal.
áldozati.
