alj
alj [ajj] főnév -at [ajjat v. aljat], -a [ajja v. alja]
1. (népies) A jószág alá szórt szalma, alom. Gondoskodni kell, hogy az állatoknak elegendő aljuk legyen. Kiment … az istállóba, a lovak és ökrök alját megvetni. (Petőfi Sándor)
2. (ruházkodás) Kétrészes női ruhának az a része, amelyik a test alsó részét fedi; szoknya. Rakott alj ingblúzzal; ® sima alj; kockás alj. Külön alj is kitelt az anyagból. Egy aljnak v. aljra valót vettem. Az aljat tisztítóba kellett adni.
3. (irodalmi nyelvben) Vmely, rendsz. emelkedő területnek alsó része, vége. [Az ispán] félénk népét biztatva lemégyen Olálkodva az aljra velek [= velük]. (Fazekas Mihály) A gazda … ide egy lugast tervez, amott az aljat ki kellene ültetni őszibarackkal. (Mikszáth Kálmán)
4. (irodalmi nyelvben) Vmi, ami lent, alul van, kül. avar (1). Mint lelövött gerle vergődik az aljon. (Arany János) Ülj le, kedves, itt az aljban, Hadd mélázzunk egy kicsit. (Gyulai Pál) Ökörnyál csillog künn az őszi aljban. (Tóth Árpád)
5. Csésze alá való tányér. Hat teáscsésze aljjal; tizenkét kávéscsésze alj nélkül.
6. (népies) Alja búza, ocsú. Szórj aljat a tyúkoknak!
7. (csak többes számban) (vasútügy) A síneket alátámasztó, azok szilárdságát, nyomtávolságát biztosító, fából, vasból, ill. vasbetonból való készítmény. Vállalatunk vasbeton aljakat gyárt.
8. (vegyi ipar, elavult) Bázis, lúg.
Szóösszetétel(ek): 1. aljlemez; aljlúg; aljnövényzet; 2. csészealj; derékalj; égalj; hónalj; ingalj; kapualj; rostaalj; zászlóalj.
