alkony
alkony főnév -t, -ok, -a (irodalmi nyelvben)
1. Alkonyat (1). Az alkony beálltával; az alkony leple alatt. Leszáll az alkony. Véres viadalra száll a veres alkony. (Arany János) Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba … (Ady Endre) Sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) <Vki v. vmi életében> az utolsó, a hanyatlást és az alkotó erők csökkenését jelentő szakasz. Az élet alkonya: öregkor; a középkor, a burzsoá kultúra alkonya. Remélni oly nehéz A kornak alkonyán. (Vörösmarty Mihály) Élete alkonyán béres volt Bántelken. (Nagy Lajos)
alkonyi; alkonyú.
