alkotmány
alkotmány főnév -t, -ok, -a
1. Vmely állam alaptörvénye v. alaptörvényeinek összessége, mely magában foglalja az illető állam társadalmi felépítésének, az állami szervek működésének rendjét, az állampolgárok jogait és kötelességeit. Ezredéves alkotmány; ® írott alkotmány; ősi, rendi, történelmi alkotmány; burzsoá, polgári, szovjet alkotmány: az alkotmány biztosítása, körülbástyázása, módosítása; az alkotmány sáncai ¬; a Magyar Népköztársaság alkotmánya; életbe lépteti, felforgatja, felfüggeszti, helyreállítja, megdönti, megváltoztatja az alkotmányt. Nincs magyar, ki e két szót: nemzetiség és alkotmány, ne a legtisztább lelkesedéssel üdvözlené. (Vörösmarty Mihály) Kész volt a népért sok jót tenni, Az alkotmányba is fölvenni. (Gyulai Pál) Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (átvitt értelemben) Vmely társadalmi szervezet működésére vonatk. szabályzat. Üzemi alkotmány. A párt szervezeti szabályzata a párt alkotmánya.
3. (irodalmi nyelvben, régies) Alkotás, teremtmény. Égnek remek alkotmánya! | Nemed legszebb ragyogványa! (Kisfaludy Sándor) Milyen dicső egy alkotmány Ily barna lány, ha szép. (Vörösmarty Mihály) A föld csak egy kopár hegyfok s mégis gyönyörű alkotmány. (Péterfy Jenő) || a. (régies, ma rosszalló v. tréfás) Építmény, emelvény. A furcsa alkotmány nagyon lekötötte a járókelők figyelmét. [A templomnak] sziklán állott vén fundamentoma, Melyet szörnyű terhe s alkotmányja nyoma. (Csokonai Vitéz Mihály) Most lép az alkotmányra [= a vérpad emelvényére] a veres palástos. (Jósika Miklós) A tisztek sátorai nyolcszegletű magas és díszes alkotmányok. (Gárdonyi Géza) || b. (népies, régies) Szerkezet, készítmény. [A hintónak] vala nehézkes … alkotmánya. (Arany János) Útitársai vonzalmát a lófogatú alkotmány iránt észrevette. (Krúdy Gyula)
alkotmányú.
