alkotó
alkotó melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan, aki, ami létrehoz, teremt, alkot (1) v. alkotott, ill. alkotni szokott vmit. Alkotó elme, erő, szellem, tehetség, természet. Berzsenyi még élt, de … lassanként elnémult az ének szózata; komoly vizsgálat foglalá el az alkotó költészet helyét. (Kölcsey Ferenc)
2. Alkotással (1) kapcs., vele összefüggő, arra irányuló, azt lehetővé tevő. Alkotó hazafiság, készség, lendület, szabadság, vágy. Nincs alkotó kedvében. Mikor [Dantét] Flórencből száműzték, lekergették őt az alkotó cselekvés teréről. (Péterfy Jenő) || a. (orvostudomány) Alkotó sebészet: plasztika (3), plasztikus s.
3. Olyan, amiből vmi áll; vmiből álló, vmit kitevő. A gazdatársadalom zömét alkotó kisparasztság.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, dolog, aki, ami alkot (1), alkotott v. alkotni szokott. Gép, épület, intézmény, rendszer, szerkezet alkotója; a törvény alkotója. Mosolyogj hát, üdvem alkotója! (Petőfi Sándor) Be van fejezve a nagy mű, igen. | A gép forog, az alkotó pihen. (Madách Imre) || a. Az a személy, aki műalkotást hoz létre, teremt. A regény, a színmű, a szobor, a vers, a zene alkotója. Érzései, tépelődései legelsőbben a nagy alkotókban keresték a rokon lelkeket. (Ambrus Zoltán)
2. (vallásügy) <Az Isten egyik megnevezéseként:> teremtő. A reggel … áldja kegyelmit az Alkotónak. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-|midőn az Alkotó szavára a | reszketve engedő chaos magából kibocsájta. (Katona József)
3. (mértan) A henger v. kúp palástján húzható egyenes.
4. (vegyi ipar) A vegyületnek azok a részei, amelyekből a vegyület keletkezett.
Szóösszetétel(ek): 1. alkotóvonal; 2. államalkotó; korszakalkotó.
alkotói.
