állandó
állandó melléknév és főnév
I. melléknév -an v. (régies) -lag, -bb
1. Olyan <cselekvés, folyamat, állapot>, amely megszakítás nélkül hosszabb ideig tart; szakadatlan, szüntelen. Állandó esőzés, hideg idő, hőség; állandó félelem, rettegés; állandó hajsza, huzavona, küzdelem, vívódás; állandó éberség, figyelem, óvatosság, vigyázat; állandóan munkában van. Állandóan Budapesten lakik. A föld állandóan forog a tengelye körül. A szerencse forgandó – Csak ínségem áldandó! (Kisfaludy Sándor) || a. (tudományos nyelvben) Olyan <folyamat, állapot>, amely minőségében, erejében, fokában hosszabb ideig változatlan. Állandó hőmérséklet, nyomás, térfogat; állandó nyújtás ←; állandó terhelés: vmely építmény önsúlyából s a rajta levő szerkezetek súlyából adódó t.
2. Olyan <cselekvés, folyamat, állapot>, amely kisebb-nagyobb szünetekkel újra meg újra ismétlődik. Állandó esőzések, zivatarok; állandó gyakorlás, levelezés, tudósítás; állandó feleselés, mozgás, panaszkodás; állandó fájdalmak, szédülés, szívszorongás; állandó darabja a színháznak: huzamos időn keresztül gyakran színrekerülő d.; állandó műsorszám: a) <a rádióban> kisebb-nagyobb időközökben, rendsz. ugyanabban az időpontban ismétlődő m.; b) olyan m., amit vki v. vmely együttes változó műsorszámai mellett hosszabb időn át elő szokott adni; állandó időzavarral ← küzd v. küszködik. Állandóan jár színházba, moziba. Egy hét óta állandóan fúj a szél. Állandóan panaszkodik, szédül. Van egy ember, akivel állandóan találkozom. (Kosztolányi Dezső) Körülötte állandóan zaj, vígság, zűrzavar és hemzsegés volt. (Móricz Zsigmond) || a. Állandó ünnep: olyan ü., amely az évnek mindig ugyanarra a napjára esik.
3. Viszonylag hosszú ideig létező, fennálló <tárgy, szervezet, viszony>. Állandó épület, színház, tábor; (katonaság) állandó erődítés, hadsereg, katonaság; állandó albizottság, bizottság; állandó barátság, összeköttetés.
4. Hosszabb ideig megszakítás nélkül ugyanabban a minőségben, állapotban, helyzetben v. viszonyban levő v. működő <személy, állat, szervezet, tárgy>. Állandó alkalmazott, munkás, személyzet; (fizika) állandó gázok: a legnehezebben cseppfolyósítható g.; (ritka) állandó madár: télen is a költés helyén élő m. <ellentétben a vándormadárral>; (növénytan) állandó sejt: tovább nem osztódó s. || a. Olyan <intézkedés, hivatalos jegyzék, okirat>, amely visszavonásig, ill. további intézkedésig folyamatosan érvényben van. Állandó adómentesség, névjegyzék. (katonaság) Állandó kilépési engedély. || b. (közgazdaságtan) Hosszabb ideig változatlan <érték, érvény>. Állandó árak; állandó kamatláb; állandó tőke: az a t., amely a termelőeszközök értékének formájában van meg és változatlan nagyságú. A termelőeszközzé átalakuló tőkét Marx állandó (konstans) tőkének nevezi. || c. (mennyiségtan) Állandó mennyiségek: <matematikai kifejezésben v. képletben> olyan m., amelyek minden esetben megtartják értéküket; konstans mennyiségek.
5. Olyan <személy, közösség>, aki, amely gyakran ismételt cselekvést rendszeresen, folyamatosan végez. Állandó levelező, színjátszó társaság, színészet. || a. Ugyanazon a helyen vmely célból gyakran megjelenő <személy>. Állandó látogató, vendég, vevő. || b. Olyan, ami vmely gyakran ismétlődő cselekmény színhelye. Állandó kiállítási helyiség; állandó vetítő terem.
6. Elmaradhatatlan, szükségszerű <velejáró, tényező>. Állandó alkatrész; vmely betegség állandó tünete. (műszaki nyelv) Állandó hiba: olyan rendszeresen mutatkozó mérési h., amelyet nem szoktak kiküszöbölni. || a. Gyakran jelentkező, szokásos. Állandó jelző ←. Állandóan cseng a füle.
7. (régies) Állhatatos, kitartó, hű <személy>. Asszony nincs egy is állandó. (Csokonai Vitéz Mihály)
8. (nyelvtudomány) Állandó v. állandósult szókapcsolat: olyan sz., melynek tagjai jelentés szempontjából sajátos egységet alkotnak, jelentésüket tekintve a szóval egyértékűek v. közel állnak hozzá (pl. előadást tart; írásba foglal; lármát csap; kirúg a hámból; lesz még a kutyára dér). A szólás és a szódáshasonlat az állandó szókapcsolatok egyik érdekes típusa.
II. főnév -t, -ja (mennyiségtan) Állandó (I. 4c) mennyiség.
