állapot
állapot főnév -ot, -a v. (kissé régies) -ja
Általában azoknak a külső és belső viszonyoknak az összessége, amelyek között vmely személy v. dolog létezik, s melyek az illető személyt v. dolgot hosszabb-rövidebb ideig jellemzik.
1. Az egyénnek időhöz kötött, változó testi-lelki minősége, helyzete, életének vmely szakaszán. ® Áldott állapot; ® beszámíthatatlan állapot; ® boldog állapotban levő; ® borközi állapot; egészségi állapot; elesett állapot; elmebeli állapot; ® érdekes állapot; eszméletlen, felindult, gyengélkedő, illuminált, ittas, kóros, önkívületi, részeg állapot; keserves, siralmas, szomorú állapot; ® szorult; ® terhes állapot; a beteg állapota aggasztó, súlyos, biztató, kielégítő; állapota javult, rosszabbra fordult. Vmilyen állapotban van: <beteg v. gyengélkedő ember> vhogy érzi magát. Jó, kitűnő állapotban van. Leírhatatlan állapotban volt. Felhevült állapotban ne fürödjünk. Nyájasan kérdezték egymás állapotját. (Arany János) Másnap reggeltől estig a búcsúzás meghatódott, bódult állapotában járkáltam Páris utcáin. (Kuncz Aladár) A tengeri betegség és merevgörcs keresztezéséhez hasonlított az az állapot, amelyben volt. (Hunyady Sándor) || a. Vkinek a külseje. Kormos, piszkos, szurtos állapot.
2. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Terhesség. Mióta azt képzelte, hogy állapota látszik, alig mert a folyosóra menni. (Babits Mihály)
3. Élettelen tárgynak a használhatóság, a célszerűség szempontjából tekintett, hosszabb-rövidebb ideig tartó tulajdonság. ® Cseppfolyós állapot; ® hideg állapotban; nyers állapotban; szilárd állapotban; ® üzemképes állapot. A cukorrépát romlatlan állapotban adta el. A ház düledező állapotban van. A traktor jó, kifogástalan, kitűnő, üzemképes állapotban van. Az erődítményt védhető állapotba helyezik. Hát mint találod a várat, Gara? – Jó állapotban. (Vörösmarty Mihály)
4. (csak jelzővel) Gazdasági, pénzügyi, politikai v. társadalmi helyzet. Aggasztó, alkotmányos, anyagi, áldatlan, átmeneti állapot; ® ázsiai állapot; ® balkáni állapotok; családi, katasztrofális, keserves, képtelen állapotok; ® kivételes állapot; (pénzügy) pénztári állapot; vagyoni állapot; tarthatatlan, tűrhetetlen, visszás, zilált állapotok. Soha az ember nem lehet boldoggá, mert soha sem becsüli a maga állapotját. (Mikes Kelemen) Azon bolondság, amidőn | az állapotját elfelejti az | ember, nevetségesebb, mint ha a | természetét erején felyül feszíti. (Katona József) A szabadság oly állapot, melyben az ember saját tehetségeinek korlátlan … ura lehet. (Eötvös József)
5. (régies) Állásban levés, hivatali állás. Ah! Önnek pénze is van? … Tantiemejeimből maradt, ispáni állapotom korszakából. (Jókai Mór)
6. (nyelvtudomány) <Igével kapcs., főként idegen nyelvekre vonatk.:> akció (5). Beálló, befejezett, folyamatos állapot.
Szóösszetétel(ek): állapotváltozás.
állapotú.
