állás
állás főnév -t, -ok, -a
1. Olyan állapot, melyben vki, vmi nem mozog, nem halad. Mentek, aztán néhány perces állás következett. || a. Hosszas álldogálás, veszteglés. Belefáradt, beleunt az állásba. Nehezére esett a sok állás.
2. Olyan állapot, melyben vki, vmi nem dolgozik, nem működik; kül. munka közben való szünet, pihenés. No, emberek, elég az állásból! || a. Gépnek, gépekkel dolgozó termelő szervezetnek olyan állapota, melyben nem dolgozik. A kétheti állás miatt lemaradtak a termelésben. Az üzem megérzi a háromnapos kényszerű állást. || b. A használatlanul álló, heverő anyag állapota. Állásban megrozsdásodik a vas. Állásban megavasodik a vaj.
3. Annak testtartása, aki, ami áll (I. 1, 4). Büszke, délceg, egyenes, feszes, katonás, szép állás; vmilyen állásba ® helyezi magát.
4. Vminek a jellemző helyzete, iránya; az a mód, ahogyan áll (IV. 1). A bajusz, a rúd, a zászló állása. Már a szeme állása sem tetszik. Csak bajszának ada még a tűkör előtt egy merész állást. (Jósika Miklós) Egy kajla üszőre mutatott … – Ilyenfajta barnás-szürke volt az is, de mégsem ez az. Más annak a füle állása. (Tömörkény István) || a. Égitestnek az égbolt egy bizonyos pontján való elhelyezkedése. A nap, a hold, a csillagok, az égitestek állása. Nézi a nap állását. Dél elmúlt. (Gárdonyi Géza)
5. Az az alak, forma, amelyet vmely tárgy megmunkálása, elkészítése után ölt, nyer. A csizma, a kasza, a ruha, a szekér állása. [A kalapnak] éppen az az állása tetszik nekem, amit a viseltesség kölcsönöz neki. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Termet, testalkat. Szép állása van a lánynak. Gyönyörű a ló állása.
6. (ritka) Annak történte, ténye, hogy vki, vmi áll (VI. 1–3) vhová, vmire. Falhoz állás; fejre állás. || a. (ritka) Annak történte, ténye, hogy vki vminek áll (VI. 5). Cselédnek állás.
7. Vmi(k)nek a megelőző mozgás, változás, fejlődés eredményeképpen kialakult helyzete, foka. Az árak állása; a bajnokság jelenlegi állása; a dolgok állása; a tudomány mai állása szerint; az ügy jelenlegi állása; a verseny állása.
8. Állandó jellegű állami, hivatali, közszolgálati v. magánvállalati, rendsz. fizetési fokozathoz kötött, értelmiségi, műszaki, adminisztratív munkakör, alkalmazás, foglalkozás. Állami állás; magas állás; ® nyugalmas állás; ® nyugdíjas állás; új, végleges állás; betöltetlen állás; az állás betöltése; az állás megüresedett; állásba jut v. megy; állásban van; ® meghagy vkit állásában; vkit állásából elbocsát, elmozdít; állását ® köti vmihez; vmilyen állásra pályázik; vmely állást ® betölt (vkivel); az állást nem töltik be; állást keres, szerez; állást ® szervez; vkit állásától felment; ® megválik az állásától. Állást kaptam …, melyben dolgoznom és használnom lehet. (Csiky Gergely) Édesanyám pályázott a postamesteri állásra. (Móricz Zsigmond) Már régen munka nélkül vagyok. Reggel elindulok állás után. (Gelléri Andor Endre)
9. Munkaköréből, foglalkozásából, osztályhelyzetéből folyó, azzal járó, aszerint becsült társadalmi helyzet. Előkelő, magas, társadalmi állás; állásához méltóan; állásánál fogva. Semmi cím, magasabb társadalmi állás nem kívántatik. (Tolnai Lajos)
10. (katonaság) A terepnek az a része, melyet a harcoló felek a hadműveletek során elfoglalnak, többé-kevésbé megerősítenek, ahonnan a műveletek közvetlenül kiindulnak. Fedett, kiépített, védelmi állás; állást ® foglal. Az ellenséget kiveti állásaiból. Tartja, védi állásait. || a. (katonaság) Egy-egy harcosnak, kisebb alakulatnak v. ütegnek az a helye, ahonnan sajátos harci feladatát végzi. Figyelő, légvédelmi, tüzérségi állás.
11. (népies) Általában állat(ok) átmeneti, ideiglenes pihenő v. alvó helye, ill. erre alkalmas, haszn. hevenyészett, szellős, nyitott oldalú építmény. || a. (népies) Ilyen hely <a legelőn v. elkerítve a gazdasági udvarban>. A lovakat bekötötték az állásba. A gulya az álláson hever. || b. (népies) Ilyen építmény <a szarvasmarha nyári pihenő helyéül>. || c. (népies) <Csárda, vendégfogadó udvarán> ilyen építmény a betérő vendégek fogatai számára. A Régi Nap … „állás”-ában elfér annyi szekér és hintó, ahánynak a lova helyet talál az istállóban. (Jókai Mór) Talán vásár volt itt valahol, hogy az állás alatt annyi kocsi van? (Tolnai Lajos) || d. (népies) <Istállóban> egy-egy ló, szarvasmarha helye, melyet rendsz. korláttal különítenek el.
12. (népies) Rendsz. fából készült emelvény, állvány. A kőművesek állása. A fal mellé állást építettek. A kőrösi tornyot – állás nélkül – … újra zsindelyezte. (Arany János)
13. (közlekedés) Olyan hely, ahol várakozva áll vmi; kül. távolsági autóbusz pályaudvarán érkezési, indulási hely. Melyik állásról indul a szegedi autóbusz?
14. (vadászat) <Társas vadászaton> a vadász számára kijelölt leshely.
Szóösszetétel(ek): 1. álláscsere; állásháború; álláshajszolás; álláshalmozó; álláskereső; állásközvetítés; álláspénz; állásüresedés; állásváltoztatás; 2. ágyúállás; alapállás; bosszúállás; ellenállás; fejenállás; felállás; figyelőállás; gépállás; hadállás; helytállás; hídállás; hídfőállás; hozzáállás; jogállás; jótállás; kézállás; kézenállás; kiállás; környülállás; kulcsállás; különállás; lesállás; lóállás; lőállás; megállás; napállás; nyelvállás; őrállás; pártállás; reteszállás; sorállás; sündisznóállás; tényállás; terpeszállás; testállás; tüzelőállás; útonállás; ütegállás; váltóállás; védőállás; vigyázzállás; vívóállás; vízállás.
állásoz; állásozó; állású.
