allegorikus
allegorikus [ë] melléknév -an, (ritka) -abb (régies írva: allegoricus is) (irodalomtudomány, művészettörténet)
1. Allegóriával kifejezett, ábrázolt. Allegorikus értelem, fogalom, tartalom. Aristophanes csudálatos képzelme allegorikus alakokat is oly módon teremt meg, hogy majdnem elfelejtjük allegorikus jelentésöket s élőknek hisszük. (Péterfy Jenő)
2. Allegórián alapuló. Allegorikus festészet, költemény, magyarázat, művészet, szobrászat.
3. Allegóriának eszközéül haszn., allegóriaként értendő. Allegorikus alakok, forma. A nagy körképen … a cár … allegoricus alakok kíséretében van feltüntetve. (Jókai Mór)
