álló
álló melléknév és főnév
I. melléknév
I. Általában olyan <személy v. dolog>, aki, amely áll.
1. (rendsz. határozóval) Olyan <ember, állat>, aki, amely testsúlyával többé-kevésbé kiegyenesített, függőleges lábára nehezedve nem mozdul helyéről. A kályha mellett álló gyerek; a legelőn álló tehén. Átadta helyét egy álló asszonynak. Amikor megdöccent a vonat, a perronon álló unokaöccséhez fordult. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <növény>, amely gyökerét a földbe mélyesztve szárával, törzsével felfelé emelkedik. A ház előtt álló eperfa. || b. olyan <tárgy, építmény, felszíni alakulat>, amely vmely alapon felfelé magasodva egy helyben van. A szoba közepén álló asztal; a főtéren álló templom. || c. Vhova álló: felálló, kiálló, odaálló, ráálló <személy, dolog>. Az asztalra, a padra, a székre álló gyerek; a ház elé álló kocsi; a nyilvánosság elé álló író; a fejére álló artista; a talpra álló kisgyerek.
2. Egy helyben (tétlenül) veszteglő <élőlény, jármű>. A sarokban álló gyerek; egész nap az istállóban álló lovak; a garázsban álló autó. || a. Nem működő <gép, készülék, alkatrész>. Álló kerék, malom, óra. Az én torkom álló malom: Úgy őröl, ha meglocsolom. (Petőfi Sándor) || b. Olyan, amely nem mozdul. A völgyekben vastagon álló köd. || c. Rögzített helyzetben levő. Álló csiga.
3. Vkinek a nevén álló: olyan, amely vkinek a nevére van írva. A feleség nevén álló birtok.
4. Érvényes <igazság, ítélet>. A vitán felül álló tétel; a rátok is álló megállapítás.
5. Vmiből álló: vmely anyag(ok)ból, ill. bizonyos elemekből összetett. Nitrogénből és oxigénből álló vegyület. Három kötetből álló regény. || a. Vmiben v. vmiből álló: vmiben lényege szerint megnyilvánuló. A szerep alakításában álló művészet; az áldozatok vállalásából álló hazaszeretet.
6. Előtte álló: olyan <munka, kérdés>, amely feladatként előtte van. Az előtte álló probléma.
7. Vhogyan álló: vmely állapotban, helyzetben levő. A gyermek sírásra álló szája; a nyitva álló ajtó; a lángokban álló város; a küszöbön álló esemény; a jól álló mérkőzés; a bukásra álló diák. || a. Vhogyan álló: olyan <ruha, ruhadarab>, amely szabásánál fogva vhogyan illik vkinek az alakjára, vhogyan mutat rajta. Jól, pompásan, szépen álló ruha. || b. Vkivel, vmivel vhogyan álló: olyan, aki vmilyen viszonyban van vkivel, vmivel. Vkivel barátságban, kapcsolatban, harcban, hadilábon álló ember.
8. Vki mellett, mögött, oldalán, pártján álló: vkit pártoló, védelmező.
9. Vmely adott szót, ígéretet nehézségek ellenére is megtartó <személy>. Esküjét, fogadalmát, ígéretét álló személy. || a. Bosszút álló: bosszúját kielégítő.
10. Vhova, vminek álló: vmely foglalkozást kezdő, vmely pályára lépő <személy>; beálló. Katonának álló ifjú; munkába álló dolgozó; szolgálatba álló háztartási alkalmazott. || a. Vkik közé álló: vmely csapathoz, közösséghez csatlakozó <személy>. A színészek közé álló diák. || b. Vkibe v. vmijébe álló: vkiben v. vmely testrészében hirtelen kezdődő <fájdalmas v. kellemetlen érzés>. A hátába álló nyilallás. || c. Vkivel szóba álló: vkivel beszélgetést kezdő <személy>.
11. Vkin álló: vkitől függő <döntés>. Az apán álló döntés; a rajta álló választás.
II. 1. Olyan <hely, helyzet>, amely(b)en áll vki, vmi. Álló helyzet. Egy álló helyében elaludt.Álló helyébőlnem tudták kimozdítani.
2. Olyan <betű, írás>, amelynek jellegét a többé-kevésbé függőleges vonalak adják meg. Álló írással ír.
3. Hosszan tartó, állandó jellegű. (régies) Álló adósság: hosszabb időtartam alatt törlesztendő v. törlesztési kötelezettség nélkül felvett kölcsön, államadósság; (fényképészet) álló hívás: zárt edényben, lassú, hosszabb ideig tartó előhívás; (régies) álló hadsereg: állandó h.; (nyomdászat) álló szedés; (régies) álló tábor: hosszabb időre létesített t. Felette sajnos, hogy ily rendszer például 1715-ben, mikor az álló katonaság kapott lábra honunkban, nem vált törvénnyé. (Széchenyi István) || a. (közgazdaságtan) Álló eszköz: vmely vállalat, intézmény, üzem leltárában szereplő és a termelésben részt vevő e., amely kopik ugyan, de használhatósága jelentékeny mértékben nem csökken. A gép álló eszköz.
4. Egész, teljes. Egy álló esztendeig, hétig, hónapig, napig, óráig. Három teljes álló napig Vívott a pogánnyal Laczfi. (Arany János) Egy álló hétig minden hajnalban megszólalt a kakukk. (Móra Ferenc)
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki áll. Jöjjenek be a kertben állók. Kiszólt a kívül állónak. Leültették a terem végén állókat.
2. (régies) Vminek talapzata, tartója, állványa. Az éji mécs háromlábú állóján halványan lobogott. (Jókai Mór)
3. (népies) Járószék kisgyermek számára.
4. (népies) Állvány gyümölcsöskertekben hernyózásra, gyümölcs leszedésére v. dohány szárítására.
Szóösszetétel(ek): 1. állófogas; állóháború; állóhíd; állószék; állótükör; 2. ajtónálló; bosszúálló; csókálló; egyedülálló; ellenálló; értékálló; esőálló; fagyálló; golyóálló; helytálló; hőálló; időálló; jótálló; közelálló; különálló; mosásálló; napálló; önálló; rozsdaálló; saválló; székálló; télálló; tűzálló; útonálló; vízálló.
