állong
állong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ni v. -ani (régies)
<Személy> egy helyen tétlenül, ácsorogva, vesztegelve áll; álldogál. Ok nélkül nem állonganál itt … (Kemény Zsigmond) A két asszony … sírva remegve állongott az ablaknál. (Gárdonyi Géza) || a. (elavult) <Dolog> mozdulatlanul áll. [Az asztalon] különféle színű orvosságos üvegek állongtak. (Jókai Mór) A rózsafák még barna szalmabundáikban állongtak a kertben. (Krúdy Gyula)
állongás; állongó.
