álmatag
álmatag melléknév -on v. (ritk.) -ul (irodalmi nyelvben)
1. Az alvás (tehetetlen) állapotára emlékeztető módon, félig öntudatlanul mélázó, merengő, álmodozó. Körülhordozta álmatag tekintetét a festői csoportokon. (Mikszáth Kálmán) Mély, barna szemeit álmatagon jártatta a hullámzó tömegben. (Krúdy Gyula)
2. Ilyen módon járó emberre jellemzően lassú, kissé tétova, bizonytalan. Álmatag járás, léptek.
3. Az alvás, pihenés, mozdulatlan állapotához hasonló. Rákos rónája a nagy események által sem ébreszteték fel álmatag és néma csendjéből. (Kemény Zsigmond) Úrrá lett nemzetünk fölött a sors előtt lefekvő álmatag közöny. (Jókai Mór)
4. Álomra emlékeztető, álomszerű. [A vidék] még érdekesebbé vált az álmatag jelleg által, melyet a … reszkető ezüst sugarak a tárgyakra vetének. (Kemény Zsigmond) Kiszóródott belőlem … minden tétlen, álmatag, szavakba nem köthető gondolat. (Kaffka Margit)
álmatagság.
