álmatlan
álmatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, aki nem tud (el-) aludni. Álmatlan beteg; álmatlan öreg ember; álmatlan vagyok. Ott benn egy álmatlan ember vergődik, szeretne aludni, de nem bír. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan <személy>, aki nem alhatott eleget v. semmit sem alhatott. Olyan álmatlan vagyok ma egész nap, mert csak reggel háromkor kerültem ágyba.
2. Ilyen személyre jellemző <cselekvés, magatartás>. Álmatlan hánykolódás; álmatlanul tölti az éjszakát. Egész éjszaka álmatlanul fetrengett. (Móricz Zsigmond)
3. Álmatlan éj(jel) v. éjszaka: alvás nélkül, ébren töltött, átvirrasztott é. Sok álmatlan éjjelem Együtt virrasztottad velem. (Csokonai Vitéz Mihály) Álmatlan hosszu éjszakákon Neved susogja lázas ajkam. (Komjáthy Jenő)
