álmos
álmos melléknév -an, -abb
1. <Olyan személy v. ritk. állat>, aki v. amely alvás után vágyódik, v. az elalvás küszöbén van. Álmos gyerek; álmos virrasztók; álmos vagyok. Ha álmos vagy, aludj! Ez a kutya álmos. Álmos a csaplárunk: igyuk meg a borát! (Arany János) Álmos, négy órát sok, ha aludt éjszaka. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <személy v. állat>, aki, amely sok alvásra hajlamos; aluszékony. Álmos ember, macska.
2. Ilyen személyre v. állatra jellemző. Álmos hang. Álmosan dörzsöli a szemét. Reggel álmosan bőg a marha. Ébred a lány, s érez ajkán Hőt, s pirúlást álmos arcán. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Alvásra késztető <jelenség, dolog>. Álmos idő, város, vidék. Csöndes, álmos az éjszaka. (Arany János) Kis állomás az álmos őszben … (Juhász Gyula) Álmos levegő nehezedett mindenre. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Lassú, vontatott, nehezen mozduló, tétlenkedő <cselekvés, eljárás, magatartás>. Álmos beszéd, játék. Az ügyeket álmosan intézi. A játékosok álmosan mozogtak. Te álmos, szegény Magyarország, Vajjon vagy-e és mink vagyunk? (Ady Endre)
álmosság.
