álszent
álszent melléknév és főnév
I. melléknév
1. Vallásosságot, jámborságot színlelő, szenteskedő <személy>. Álszent asszony, ember. Álszentül viselkedik.
2. Színlelt, tettetett vallásosságra, kegyeskedésre, jámborságra valló <viselkedés, magatartás>. Álszent sajnálkozás, sopánkodás. Álszent megütközéssel fogadta barátja ballépésének hírét. Kegyeskedő tettetései, … álszent magaviselete által nagyhamar megnyerte az öreg Óvári kegyét. (Jókai Mór)
II. főnév Álszent személy. Nézd ezt az álszentet! Láttam coquetteket és álszenteket. (Eötvös József) A nép … ledobja nyakáról álszenteit. (Jókai Mór)
