általános
általános melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Vmely szempontból tekintve mindenre, mindenkire kiterjedő, mindent, mindenkit felölelő. Általános emberi ¬; általános derültség, figyelem; általános hadkötelezettség; általános értékforma ¬; általános érvényű igazság; (1945 után) általános iskola: 6 évestől 14 évesig minden magyar fiú- és leánygyermekre kötelező, nyolcosztályos népiskola; (közgazdaságtan) általános munkamegosztás: a társadalmi termelésnek a történeti fejlődés folyamán főfoglalkozásokra, sajátos tevékenységi ágakra oszlása; általános relativitás ¬; általános mozgósítás, sztrájk, választójog, védkötelezettség; általános választás: olyan v., amelyben bizonyos meghatározott minimális feltételek megléte esetén az állam minden nagykorú polgára részt vehet; (közgazdaságtan) általános válság: a gazdasági élet minden területére, az egész tőkés világra kiterjedő v. Majd ha így lesz a világon általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. (Petőfi Sándor) Hóna alatt fekete táskát szorongatott. Ebben volt az általános mozgósítás falragasza. (Kuncz Aladár) Öreg úr volt …, általános tiszteletben álló pap a megyében. (Móricz Zsigmond) || a. (tudományos) Olyan, ami több, ill. sok egyedben megtalálható, ami több, ill. sok ilyenben közös. Általános ismertetőjel, jegy; általános tulajdonság. || b. (nyelvtudomány) általános alany: olyan a., amelynek állítmánya a szóban forgó kategória minden v. bármely tagjára vonatkozik. „Az ember sose tudhatja a jövőt.” Ebben a mondatban „az ember” általános alany. || c. (nyelvtudomány) Általános névmás: mindenkire, mindenre, senkire, semmire, ill. a személyek, dolgok bármelyikére, a tulajdonság, mennyiség korlátlan v. tetszőleges voltára utaló n. (pl. mind, minden, mindenki, senki, semmi; akárki, bármi; akármilyen, bármennyi).
2. Vminek fő vonalaira kiterjedő, fő sajátosságait magában foglaló. Általános körvonalakban ¬; általános kép, műveltség; általános térkép: az ábrázolt terület minden jellemző tulajdonságát méretarányának megfelelő részletességgel feltüntető t. Általánosabb nézeteinket elmondók a drámai tárgyról. (Vörösmarty Mihály) || a. (tudományos) <Vmely tudomány(ág)ra v. ezzel foglalkozó műre vonatkozóan:> az alapfogalmakat, a szélesebb körre érvényes törvényszerűségeket tárgyaló, magában foglaló <a különössel, a speciálissal szemben>. Általános algebra, fizika, földrajz, nyelvészet, vegytan; a könyv, a mű általános része.
II. főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. Az, ami általános (I. 1, 1a). Az általánosról az egyesre következtet. Az átalánost nem tudni tűrni, gyermeki rugdalózás. (Jósika Miklós)
2. (bizalmas, 1945 után) Általános iskola. A nyolcadik általánosba jár.
