alvajáró
alvajáró melléknév és főnév
I. melléknév -an Olyan <személy>, aki idegbaj v. hipnózis hatására, anélkül, hogy az éber öntudat állapotában volna, alvás közben felkel, jár, magában beszél, esetleg kérdésekre feleletet ad; holdkóros. Egy alvajáró fiatalember mászkált éjszaka a folyosón.
II. főnév -t, -ja Alvajáró személy. Két alvajárót is kezelnek most kórházunkban. Ment gépiesen, hagyta magát vonszolni … mint az alvajáró. (Mikszáth Kálmán) Valami úgy fog, mint rabot, Mint alvajárót a tetőn. (Ady Endre) Régi szokása szerint alvajáró módjára ment végig az utcákon. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan személy, aki az élet realitásai közt gyakorlati érzék nélkül, mint egy álomvilágban jár-kel. Ébredj már a hétköznapi dolgokra, te alvajáró!
