alvilág
alvilág főnév
1. (mitológia, irodalmi nyelvben) <A görög és római mitológia szerint> a föld mélyében elterülő birodalom, ahol az elhaltak lelkei tartózkodnak. Elektra … bosszúért kiált az alvilág isteneihez. (Péterfy Jenő) Zokogj, mostoha | kitagadott Orestes, mert Elektra tünt | az alvilágba. (Babits Mihály)
2. (irodalmi nyelvben) <Keresztény felfogás szerint> pokol. Majd ez égi fény borít el, majd az | Alvilágnak éjszakája föd. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) A bűnözők társadalmi rétege. A nagyvárosok alvilága; az alvilág ismert alakja.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely épületnek a földszint alatt elterülő, járható, rendsz. tömkelegszerű és avatatlanok számára ismeretlen része. A játékszín alvilágából a súgólyukon bukkannak fel … (Vörösmarty Mihály) Kiosont a színpad alatt a süllyesztők alvilágán keresztül. (Jókai Mór)
