ama
ama névmás, mutató (melléknévi, ragozhatatlan, mássalhangzóval kezdődő szó előtt) (tájszó, régies, sajtónyelvi)
Távoli v. a beszélőtől távolinak jelzett <személy, tárgy, dolog>; az ott levő, az. (Magánhangzóval kezdődő szó előtt helytelen, de a sajtóban terjed) Drégel valamint ama gránit orom Rongálva ugyan, de megáll szabadon. (Czuczor Gergely) Ama sebes örvény hánytorgasson engem. (Arany János) Gyula tárcája ama mitológiai hordóhoz hasonlított. (Babits Mihály) Ama kínai ifjúhoz volt hasonló, ki megbotolva holmi kőben, kalapot emelt előtte. (Gelléri Andor Endre)
