amaz
amaz névmás, mutató (ragos alakjai az az névmás ragos alakjaival azonosak)
I. (főnévi) -t, -ok
1. A beszélőtől az az-zal szemben még távolabbi v. egy másik távoli, ismert v. mutatással megjelölt személy, tárgy v. dolog; az a távolabbi másik. Választhatod ezt, azt vagy amazt. || a. Az ez-zel, emez-zel szemben a távolabbi v. távolabbinak jelzett személy, tárgy v. dolog; az a másik. Ne emezt add, hanem amazt. Amaz derék … ifjúvá nőtt fel … Emez elnyomorodott szegényke. (Jókai Mór) || b. Ez … amaz: <egyes személyek v. dolgok közelebbi megnevezése helyett haszn. kifejezés>. Ha a gyerek ezt vagy amazt nem eszi, nem kényszerítem. Sokszor hallotta mondogatni, hogy ez vagy amaz bankrótot [= bankrottot] csinált. (Vas Gereben) Majd ezt, majd amazt kellett elrendezni; majd erről, majd arról kellett gondoskodni. (Ambrus Zoltán) || c. <személynévmással, személyraggal meghatározott személlyel szemben:> a másik, az előbb megnevezett v. meghatározott személy. Ellida úgy érzi, hogy neki el kell mennie azzal az emberrel, mert hozzája tartozik, mint amaz a tengerhez. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ez és amaz; emez, amaz: <enyhe szitokszóként az elhallgatott rosszalló kifejezés helyett>. Hallod-e te ez és amaz! (itt következett egy csomó megtisztelés). (Jókai Mór)
II. (melléknévi) Amaz a(z) …, (választékos) amaz (a ragozatlan alak a köznyelvben csak magánhangzóval kezdődő szó előtt haszn.) <Távolabbi v. másik távoli, ill. a beszélőtől távolinak jelzett személyről, tárgyról, dologról szólva:> az ott levő távolabbi; az ott levő másik, az a másik. Amazt az embert ismerem. Amaz embert még soha sem láttam. Hát semmi, de semmi, ami vigasztal Ott túl amaz árkon ujra tavasszal? (Vajda János) Íme mindmostanig itt élek, Akként, amaz éjszaka kivé tett. (Ady Endre)
