ami
ami névmás, vonatkozó (kötőszóként)
I. (főnévi) -t, -je [e]
1. A vele kapcsolt alanyi, tárgyi, határozói mellékmondatban közelebbről meghatározott, gyak. a főmondatban mutató névmással megjelölt tárgy, cselekvés, történés, tényállás. Add ide, amit hoztál. Ami a táskámban van, azt neked hoztam. Az, ami itt történt, nem mindennapi. Nem igaz az, amit rólam beszélnek. Ami volt, elmúlt. Ami igaz, (az) igaz. Azt hiszem, amit látok. Nem felejtem el, amit ott láttam. Ami elmúlt, ne bolygassuk. Ne beszéljünk arról, ami itt történt. Ne törődj azzal, amit mások beszélnek. Szegény atyánk! … | Elveszte mindent, amit keresett. (Petőfi Sándor) Beszéljen arról, amiről akar. Akármiről. (Kosztolányi Dezső) Amibe néztem, isten titka volt, | amihez értem, gyújtó szikra volt. (Szabó Lőrinc) || a. <Felkiáltásban, a főnév elhallgatásával: csodálkozás, megütközés, felháborodás kifejezésére.> Tyhű, ami ott volt! Amit ez itt összebeszél! || b. <személyragos alakban:> amely vagyona, vagyontárgya. Összeteszik, amijük van: társulnak. Amije volt, elitta. Pótolnunk kell, amink elpusztult. || c. Ami (…) csak: a vele kapcsolt mellékmondatban meghatározott dolog mind. Mindent kipróbált, amit csak tanácsoltak neki. A legjobb, amit csak valaha szakácsművészet alkotott. A vízen való járásnak a legelső tudománya ez [= a tutajozás], amit csak valaha ember kitalált. (Tömörkény István) || d. (a vonatk. érték háttérbe szorulásával) Ami vkit, vmit illet: a) rátérve most már vkire, ill. vkinek a véleményére v. vmire; ami a tanulást illeti, azt bizony az én fiam nem szereti; ami engem illet, én nem kívánok ebben részt venni. Ami titeket illet, veletek meg azt közöljük, hogy …; b) <felszólításra, nógatásra elmondott véleménynyilvánítás henye bevezetéseként>. || e. Ami azt illeti: ha már erről van szó. Ami azt illeti, ezt jobban is elvégezhette volna.
2. (népies) A vele kapcsolt jelzői mellékmondatban közelebbről meghatározott, a főmondatban rendsz. mutató névmással megjelölt tárgy, dolog; amely. Az a ház, amiről tegnap beszéltünk, eladó. Érdekes a könyv, amit adtam? Az a munka, amit most végzünk, rendkívül fontos. Minden neszre figyelt, ami közelében hallatszott.
3.* <Később bekövetkező cselekményű mellérendelt mondat helyett álló, nem valóságos jelzői mellékmondat kapcsolására, mutató névmás h.> Az asztalon talált egy százast, amit szó nélkül zsebretett [= és azt szó nélkül zsebébe tette]. [Az almáriumban] megtalált … egy félig telt boros poharat és egy tányér töpörtős pogácsát, amit az asztalra tett, megtöltvén a borból egy pohárkát. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. (irodalmi nyelvben, sajtónyelvi) <Az előző mondat egész tartalmára vonatkozóan, mellérendelt mondat h. álló nem valóságos mellékmondat kapcsolására, mutató névmás h.:> ez, az. Köröskörül a boltok be vannak zárva, ami azt jelenti, hogy az óvatos kereskedők nem tartanak lehetetlennek egy kis kravallt. (Mikszáth Kálmán) || a.* <Ellentétes mellérendelt mondat h. álló, nem valóságos mellékmondatban, mutató névmás h.> A gyerekek folyékonyan mondták fel a leckét, ami azonban nem jelentette azt, hogy értették is [= ez azonban nem jelentette …]. Még egyéb kérésem teljesítését is ígérte, de ami csak ámítás volt. (Táncsics Mihály) A legszebb hadnagyot elvitték Trencsénből, ami azonban nem hagyott nagyobb űrt e kis tót városban. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. (melléknévi)
1. <A vele kapcsolt mellékmondatban közelebbről meghatározott v. megjelölt tárgyra, dologra vonatkozóan:> amennyi. Ami pénze volt, mind elköltötte. Ami munka van a háznál, az az én nyakamba szakad. Ami hajófuvar még van, sietve végzik. (Tömörkény István) || a. Ami … csak … (mind): amennyi … mind. Ami pénze csak volt, azt mind összeszedte.
2. (ritka) Amely. Ami fát kidöntött, az is az övé. (Tömörkény István)
