amikor határozószó, vonatkozó (kötőszóként) és kötőszó, (régies, főleg az 1–2. jelentésben) amikoron
I. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (a főmondatbeli akkor v. más időhatározóval kapcs. v. anélkül)
1. Abban az időpontban, melyet a vele kapcsolt mellékmondat megjelöl; amely időben, mikor. Amikor villámlott, felismerték egymást. Jöhetsz, amikor akarsz. Akkor felelj, amikor kérdezlek. [Mikor jöttél?] – Amikor te. Szeme fehérje sárga lett az epétől, amikor visszanézett a társára. (Hunyady Sándor) –11 <Időt jelentő olyan főnévnel kapcs., amelynek nincs határozóragja (amellyel, amelyben stb. helyett).> Az a nap, amikor találkoztunk, emlékezetes marad. Sose felejtem el azt az órát, amikor először megláttalak. [A szőlő] egyszer gyengébb, egyszer erősebb … Sok függ attól, mikor szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett és amikor még nem túlérett. (Mikszáth Kálmán) || a. Az alatt az idő(szakasz) alatt, amelyet a vele kapcsolt mellékmondat megjelöl. Amikor ott éltem, akkor még egészen fiatal voltam. Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember … (Arany János) –a1 <főmondat nélküli mellékmondatban, felkiáltó értelemben.> Hej, amikor én még fiatal voltam! || b. (a főmondatban alig, alighogy szóval együtt) <A vele bevezetett, közeli utóidejűséget tartalmazó mellékmondatbeli esemény idejének jelölésében:> mikor nyomban. Alig indultunk el, amikor megeredt az eső. || c. <Érintkező előidejű mellékmondatban:> miután. Amikor az egyik elhallgatott, a másik folytatta.
2. <A főmondatbeli utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összes esetre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> valahányszor; ahányszor csak; akárhányszor. Amikor bejön, mindig nyitva hagyja az ajtót. A Tóthné szobájában … egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval, hogy amikor a nemzetes asszony kifelé megy, belemarkolhasson. (Mikszáth Kálmán)
3. (kissé bizalmas) amikor, akkor; akkor, amikor: nem fontos, hogy mikor: valamikor; ne érdekeljen, hogy mikor. [Mikor jössz vissza?] – Majd visszajövök akkor, amikor. Húzás [a tombolán] természetesen amikor, akkor. (Mikszáth Kálmán)
4. Hogy vmely időben, hogy valamikor (egyszer); amint. Hallottam, amikor a vonat fütyült. Észre se vettem, amikor letette a tollat. Emlékszel, amikor együtt táncoltunk?
5. Amikorra: a vele bevezetett mellékmondatban megjelölt időre; mikorra, mire. Amikorra készen lett, már este volt.
II. kötőszó (bizalmas) <Megengedő értelmű mondat bevezető szava:> pedig, bár. Mindig sokat követel, amikor tudja, hogy nem adhatok. [A vendéglős] beleegyezik abba, hogy idegen helyről hozott borokat igyanak a vendéglőjében, amikor a feleségén kívül tán a boraira a legbüszkébb? (Krúdy Gyula)