amint
amint határozószó, vonatkozó (kötőszóként) és kötőszó
I. határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (rendsz. főmondatbeli úgy, aszerint v. más módhatározóval kapcs. v. anélkül)
1. Olyan módon, úgy, aszerint, ahogyan a vele bevezetett mellékmondat megjelöli; ahogy. Tégy (úgy), amint jónak látod. Csináld (úgy), amint mutatom. Úgy van, amint ő mondja. Dalba füttybe kap, amint tartja kedve. (Tolnai Lajos) A pénzt … itt a szemed láttára elégetem, oly igazán, amint Velkovics Györgynek hívnak. (Mikszáth Kálmán) –11 <Az előbbi mondatnak egy kifejezésére v. az egész előbbi mondat v. több mondatból álló közlés tartalmára magyarázatként visszautalva.> Mikor a szobába lépett, levette kalapját, amint szokás. [Az] álomtündér … betapasztja … a szemhéjaikat. Pedig ez egyszer módjában lenne nem becsukni, amint tiszte hozza, a szemeiket. (Mikszáth Kálmán) –12 <Hosszabb hasonlat bevezetéséül:> mint ahogyan, valamint. Amint a fa minden tavasszal új leveleket hajt, és újra virágzik, úgy indul újra az élet minden nagy nemzeti csapás után.
2. A vele bevezetett mellékmondatban megjelölt állapotban; ahogy, mint. Ma is úgy van a beteg, amint tegnap volt. Úgy maradt minden, amint hagyta. –21 A mondatban külön megnevezett állapotban. Úgy, amint volt, egy ingben kirohant.
3. <A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt cselekvés, folyamat, állapot következményeként.> Amint a zászló ide-oda lengett, időnkint elfogta előlem a napfényt. Kék és liliomszín a gránitos szikla, néhol, amint a kén kiverte magát rajta … sárga … foltokkal. (Jókai Mór) Feri … olyan csinosnak látszott Mari előtt, … amint bágyadt arcára, összecsapzott, rendetlen hajára … fénylő glóriákat vetettek a lángok. (Mikszáth Kálmán) || a. <Visszautalással bizonyos előzményekre, amelyekből következtetjük azt, amit a másik mondat kifejez.> Amint hallom, a miniszter le fog mondani. Amint kémeink jelentik, a hadsereg átkelt a folyón. Amint később kiderült, a pénztáros sikkasztott. Amint később kitudódott, Répási János volt, a híres virágos szavú pápai … szabó. (Mikszáth Kálmán)
4. Olyan mértékben, arányban, ahogyan a vele kapcsolt mondat megjelöli. Amint az idő haladt, egyre fáradtabbak lettünk. Amint a víz apadt, egyre nehezebb lett a hajózás a folyón.
5. <A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt lehetőség szerint:> aszerint, ahogy. Intézd el úgy, amint a jelen körülmények között lehetséges.
6. <Érzéki észlelést jelentő igék és kifejezések utáni alanyi v. tárgyi mellékmondat bevezetéséül:> olyankor, mikor az időbeli, módbeli v. állapotbeli mozzanat nem szorul teljesen háttérbe; ahogy. Gyönyörködve néztük, amint a nap lement a hegyek mögött. Láttuk, amint bekanyarodott a mellékutcába. Derült, meleg és hangulatos látvány volt, amint ott ültek … a … villa … nagy szobájában. (Mikszáth Kálmán) Hallottuk a szegény üvegajtót, amint elsikoltotta magát. (Mikszáth Kálmán)
II. kötőszó
1. Az alatt az idő alatt, amelyet a vele kapcsolt mellékmondat megjelöl; mialatt, miközben, amíg. Amint iddogáltak, lassankint beesteledett. Amint megy az úton, egyszerre csak talál egy patkót. Amint a mindenható gyökereket kereste az almáriomban, egyszersmind megtalált ott egy félig telt boros poharat. (Mikszáth Kálmán) Kiszáradt hasábfák döngenek, | amint dobálják őket a vagonból. (József Attila)
2. <Gyak. a főmondatbeli rögtön, azonnal, mindjárt, tüstént stb. szóval nyomósítva:> abban az időpontban, amelyet a vele kapcsolt mondat megjelöl, ill. közvetlenül utána; mihelyt. Amint valamit tudok, (azonnal) értesítlek. Amint a kézirat elkészül, (rögtön) elküldöm a kiadóhoz. Amint meglátta a sebet, elsápadt. Összekoccan néha jó feleségével; No de amint összekoccan, meg is békül. (Petőfi Sándor) Abban a pillanatban, amint hajóra léptem, megkezdődött az új élet. (Gárdonyi Géza) Nelli elsápadt, … amint az ajánlott levél borítékán a kézírást meglátta. (Babits Mihály)
