ámít
ámít tárgyas ige -ott, -son; -ani
Hazug beszéddel, hamis, teljesíthetetlen ígérettel megtéveszt, hiteget, tudatosan félrevezet, áltat vkit. Csak ámítja a leányt. Azzal ámította, hogy jó állásba juttatja. Csak magunkat ámítanók, ha elfeledkeznénk a nehézségekről. Szabad tekintet, … szabad | szó … – minálunk így szokta a szerelmes: aki itt | letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít. (Katona József) Ámitani nagy tömeget sok időre veszélyes. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Fellépésével, viselkedésével, szavaival elkápráztat, csodálkozásra késztet vkit. Szélhámos módjára ámította ismerőseit.
Igekötős igék: elámít.
ámítható; ámító; ámított.
