ámul
ámul tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
<Vmely ismeretlen, különös, ritka, csodálatos v. érthetetlen dolgon, jelenségen> annyira csodálkozik, hogy szinte tátva marad a szája, megáll az esze, szólni sem tud; nagyon bámul. Min ámultok úgy? Csak ámult, amint holtnak hitt barátját meglátta. A mutatványon mindenki ámult. Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne … (Tóth Árpád) Annyira megdöbben, hogy csak ámul, szemléli a szokatlan látványt. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: elámul.
ámulás; ámuló; ámult.
