andalog
andalog tárgyatlan ige ..lgok, ..lgott, -jon; -ni v. (ritka) ..lgani
1. (kissé régies, választékos) Önfeledten belemerül az érzelmeibe; álmodozik, méláz. E helybe andalogni jó, E hely poétának való. (Csokonai Vitéz Mihály) Szőke lányka andalogva Hallgatott a halk zenére. (Tompa Mihály) Túlparton egy halász űl, andalog: Fejérlik a hal, melyet néha fog. (Arany János) || a. (régies, költői) Vmiben elmélázva, ábrándozva gyönyörködik. Hagyj andalogni még A rózsás arcokon. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos, néha tréfás) Mélázva, ábrándozva, lassan, sétálva jár. A szerelmes pár a tó partján andalog. Költők s – andalgani mennek az éjbe. (Arany János) Összeölelkezve andalogtunk a parton. (Gárdonyi Géza) Andalog az úton, kissé sántikál, mert mezítláb jár persze. (Nagy Lajos) || a. (régies, költői) Bizonytalanul tévelyeg. Egy árva gyermek andalog, Szivét bú tölti el. (Eötvös József)
Igekötős igék: elandalog.
andalgás.
