apad
apad tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. csak 3. személyben, gyak -t ragos mértékhatározóval)
1. <Folyó v. állóvíz vmely helyen> tömegében csökken, szintje süllyed, lejjebb száll. A Duna Mohácsnál apad. Sokat apadt tegnap óta a folyó. Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, | idővel tenger apad. (Balassi Bálint) Holdas arany pejjén … Az apadni térő folyamon átgázol. (Arany János)
2. <Termény, párolgás, beszáradás következtében> súlyából, mennyiségéből veszít. A búza, a tengeri sokat apadt a padláson. A bor sokat apadt a hordóban.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vminek a tömege, nagysága, száma> lassanként egyre kisebb, kevesebb lesz; csökken, fogy. Apad a készlet; apad a hallgatók, a részvevők száma. A távolság közte és a másik között apad. (Vas Gereben) Az intenzív gazdaságra évről évre kevesebb költség fordíttatik, annálfogva folyvást apad a bevétel is. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies) Vki v. vmely testrész egyre soványabb lesz; fogy. Egy kevés időtől fogvást igen kezd apadni, az ő kövér teste és ábrázatja igen vékonyodik. (Mikes Kelemen) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vmi egyre kisebb mértékben nyilatkozik meg; lassanként alábbhagy. Nem apad a közönség érdeklődése vmi iránt.
Igekötős igék: elapad; kiapad; leapad; megapad.
apadó; apadt.
