apátia
apátia főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (régies írva: apathia is)
1. (választékos) <Egyénben> egykedvű, minden benyomással szemben közömbös, kóros lelkiállapot; lelki fásultság, érzéketlenség. Teljes apátia észlelhető rajta. Apátiába süllyed. Folyton súlyosbodó apátiájából nem tudtuk felrázni. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Emberi közösségben> ernyedt közönyösség, cselekvésre képtelen fásultság. Korántsem egyedül tudatlansága a népnek okozza ezen hideg apathiát ön sorsa iránt. (Jósika Miklós) A nép, mint minden félcivilizált és erősen vallástalan nép, rettenetes apátiába süllyedt. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, filozófia, régies) <A sztoikus filozófiában> a léleknek a szenvedés és szenvedélyek iránti közömbösségből eredő nyugalma.
apátiás.
