ápol
ápol tárgyas ige -t, -jon
1. <Beteg v. magatehetetlen embert> többnyire orvosi utasítás szerint rendszeresen gondoz, ill. a szükséges dolgokkal ellát azért, hogy előmozdítsa gyógyulását, v. legalább enyhítse szenvedéseit. Ebben a kórházban több száz embert ápolnak. Szélütött férjét évekig ápolta. Láttam sebektől sínlő [= sínylődő] arcodat S ápoltalak. (Vörösmarty Mihály) Én is lefeküdtem volna és akkor édesnagyanyám engem is ápolt volna … (Móricz Zsigmond) || a. Sebet ápol: a gyógyulást elősegítő eljárásokkal kezeli. Megszúrta a lábát, ott ápolja sebét a patak mellett.
2. <Rászoruló személyt, állatot, ill. testrészt> rendszeres gondozással egészségben, rendben, tisztán tart, ill. alkalmilag gondozását végzi. Ápolja a fogát, körmét, testét. A lovász bent az istállóban a lovakat ápolja. Zokogj, mostoha | kitagadott Orestes, mert Elektra tünt | az alvilágba, nővéred, ki gondosan | ápolt és dajkált. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Az élethez szükséges javakkal ellát. Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. (Vörösmarty Mihály)
3. <Növényt> tervszerű s állandó gondozásban részesít; rendszeresen megadja neki mindazt, ami fejlődéséhez szükséges. Ápolja a facsemetéket, a virágokat. Gondosan ápolják a dohánypalántákat. [Fügefáimat] Ők kivagdalták, holott én ültettem volt, s ápolám. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. (választékos) <Érzelmet, közösségi szellemi tevékenységet> fejlődésében elősegít, ill. alkotó módon gyakorol, űz. Ápolja a művészetet, a tudományt; ápolja tanítványa lelkében a hazaszeretetet, a tudomány szeretetét. Hányat találsz, kik édes nyelvünket Híven kegyelnék és buzgón ápolnák. (Berzsenyi Dániel) Az orvosi tudományt még akkor hevesen ápolták Erdélyben. (Jókai Mór)
5. <Szellemi, érzelmi viszonyt, közösségi életformát> egyéni magatartásával, cselekedeteivel igyekszik fenntartani. Ápolja a barátságot, a hagyományokat, a jó viszonyt, az ősi szokásokat. || a. (irodalmi nyelvben) <Érzést, emléket> magába zárva ismét és ismét átélve óv, őriz; táplál. Lelkem terólad szent emléket ápol. (Kosztolányi Dezső)
ápolható; ápoltat.
