apró
apró melléknév és főnév
I. melléknév -bb
1. (többes számú jelzőjeként) Kicsi, kicsike v. a szokottnál kisebb tagokból álló <tárgyak, részek, darabok együtt>. Apró házak, kövek, tárgyak; apró szálak, szeletek, szemek; apró gyöngyök, porszemek. Világítanak esténként a pásztortüzek, mint apró csillagok. (Mikszáth Kálmán) Pár apró szilánk lángjánál szalonnát süt. (Tömörkény István) Az éjszaka apró, sűrű hó hullott. (Krúdy Gyula) || a. Többségükben kicsi v. a vártnál, szokottnál kisebb <egynemű tárgyak együtt, egy halmazban>. Apró burgonya, gyümölcs, sörét, tojás; apró betűs írás; apróra szaggat, tép, tör, vág, zúz. A ponyvát sietősen … Apró szeggel odaszegzi. (Arany János) Eszter néném ilyen volt, … igazi magyar asszony, ebben az apró fehérmintás fekete kartonban. (Móricz Zsigmond) || b. <Magában véve> kicsike, parányi. Apró szem, apró szemű. Keress egy ilyen apró gombot. || c. Apró magvak: konyhakerti növények magvai.
2. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) Kis méretű, kis terjedelmű. Apró földdarabok; apró parasztgazdaságok. A falu házai körül apró szeletekben porlott szét … a föld. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) Rövidre vett, kicsire méretezett. Apró lépések, mondatok, szakaszok. Puffannak apró, gyors lépései. (József Attila) || b. (tájszó) Rövidre vágott, (meg)kurtított <haj, bajusz>.
3. Növekedése kezdetén levő, még meg nem nőtt <élőlény>. Apró gyerek, gyerektest, verébfióka. Még apró korukban dolgozni mentek. Másszor megfeddenéd apró kölykeidet, Hogy meg ne csufolnák vitéz vén fejemet. (Arany János) Sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, | mint apró gyermeket. (József Attila) || a. (gyak. gyűjtőnév v. többes számú főnév jelzőjeként) Kis növésű, alacsony. Apró emberke, fülecske, gyom székfű. Apró növényekkel, bokrokkal le kell kötni a homokot. Mit nevet ön? ön, oda hátul? ön apró ember? (Jókai Mór) Anyám volt, apró, korán meghalt. (József Attila)
4. (gyak. többes számú főnév jelzőjeként) Nem nagy erővel megnyilvánuló és rövid ideig tartó <ismétlődő folyamatok, tünetek>. Apró koppantások, zörejek; apró köhögések, nyilallások, szúrások. Apró szakadozott lélegzete mind gyengébb lőn. (Tolnai Lajos) || a. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) Kisebb jelentőségű <ismétlődő jelenségek>. Apró bűnök, hibák, intrikák, vétségek; apró kiadások, tételek; apró bosszúságok, kellemetlenségek, meglepetések, örömök. Apró bajaikat elmondják egymásnak. (Vajda János) Sok az apró kiadás, amire az ember nem számít. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, régies) Vmely társadalmi osztály alsóbb v. legalsó fokán levő. Apró dzsentri; apró nemes. A környékbeli apró földesurak … otthon ülnek a szívnyomasztó időben. (Jókai Mór) Laci bátyám … alpári volt. Hangos, nem elég ízléses, … valami keverék, olyan apró dzsentri. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) jelentéktelen, nem számottevő <ember>. Az a sok szegény apró ember … futott a maga … forintocskáival. (Jókai Mór) Nincsenek Vörösmartyak … Petőfiek … – Lárifári. Hiszen mindenki azon kezdi, hogy apró ember. (Mikszáth Kálmán)
6. Apróbb-nagyobb (a jelzett szó többes számban: vegyesen apróból meg nagyobból is álló. Apróbb-nagyobb bajok, gyerekek, hibák, kövek. Kis idő múlva a cigány egy sereg apróbb-nagyobb farkastól látá magát környezni. (Jókai Mór) Szikes földön avar legelők és apróbb-nagyobb sóstavak váltogatják egymást. (Eötvös Károly)
II. főnév -t, -ja v. ® apraja
1. (ritka) Kis gyermek. A nagyobbacskák már segítenek a ház körül, de az aprója még játszhatik kedve szerint. Az anyámasszony maga mosdatta ki az aprókat. (Vas Gereben) Pár … szilánk lángjánál szalonnát süt, hogy … egyenek valami meleg ételt az aprók. (Tömörkény István)
2. Aprópénz. Aprót kérek. Nincs nálam apró.
3. Aprókat: egymást sűrűn követő kis részletekben, sűrűn ismétlődő kis mozzanatokban <tesz vmit>. Aprókat lép, köhög, liheg, nyilallik. Aprókat és sebesen lihegett a beteg gyermek.
Szóösszetétel(ek): apróbirtok; apróbirtokos; aprómintás; aprószemcsés.
aprócska; aprós.
