ár [1]
ár [1] főnév -at, -a
1. Vmely árunak pénzben kifejezett értéke. Alacsony ár; ® drága ár; felemelt, jutányos, kedvezményes, leszállított, magas, méltányos ár; ® olcsó ár; (bizalmas, túlzó) szédületes ár; ® szolid ár; beszerzési ár: az az ár, amelyet a viszonteladó fizet vmely áruért; beváltási ár: az az ár, amelyet az állam, a hatóság fizet a beszolgáltatott áruért v. beadott értékért; ® bolti ár; eladási ár; fogyasztói ár: az az ár, amelyet a fogyasztónak kell vmely áruért fizetni; ® gyári ár; ® hatósági ár; ® kikiáltási ár; ® maximális ár; nagykereskedői ár; ® napi ár; önköltségi ár; ® piaci ár; szabadpiaci ár; ® szabott ár; ® termelői, világpiaci ár; vminek az ® utolsó ára; az árak ellenőrzése, megállapítása; az árak csökkentése, emelése, letörése, mérséklése; vmilyen áron, (ritka) árban, árért, ár mellett* <vásárol, vesz>; borsos v. paprikás áron; fele áron; ® használt áron; ® örök áron; potom áron; áron ® alul; ® lemorzsolódnak az árak; ® felhajtja vminek az árát; az ár(ak) ® felhajtása; ® felszabadítja vminek az árát; felveri vminek az árát; ® kitartja vminek az árát; ® lesrófolja az árat v. vminek az árát; vki megadja az árát vminek: (átvitt értelemben is) meglakol érte, pórul jár vele, alaposan ráfizet, megkeserüli; ® megkéri az árát; ® rombolja az árakat. Szóláshasonlat(ok): mást v. másról beszél, mint Bodóné, mikor a ® bor árát kérik. Te ölted meg, te adod meg Az árát. (Arany János) Olyan ára van a gabonának, hogy olyant az öreganyád öreganyja se hallott. (Móra Ferenc) Megszilajultam, kitartottam az árát. (Móricz Zsigmond) || a. Nincs ára vminek: nem kelendő, nem igen veszik, nehéz eladni elfogadható áron. A földnek nincs most ára. (Tolnai Lajos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Az a pénzösszeg, amelyet vki vmely árucikkért ad v. kap. Elkártyázza v. elissza a borjú árát. Megtapogatta zsebében a búza árát. A pezsgőt ittuk … a zálogba csapott óra árából. (Mikszáth Kálmán) A munkabér, a munkaerő ára | cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. (József Attila)
3. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Az a gyakorlati v. erkölcsi érték, amelyet vmely haszonért v. előnyért kell cserébe adni, ill. feláldozni. Az árulás, a becsület, a boldogság, az előhaladás ára; (nagy) ára van ennek: súlyos következményeket kell vállalni ezért. (Nagy) ára van vkinek: nagyon megbecsülik. Ára van most a legénynek. Nagy árat ® fizet vmiért. Kellesz a nagy arénára Akkor is, ha életednek Életed lesz majd az ára. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Vminek az árán v. vmilyen áron: a) vmely értéket v. értékeket kockáztatva, ill. feláldozva. Boldogsága, egészsége, élete, nyugalma árán; b) vmilyen úton-módon, rendsz. kockázattal járó eszközzel v. eszközökkel. Áldozatok, küzdelmek, szenvedések árán; árulás, csalás, hazugság árán; semmi áron: semmiképpen. El vagyunk határozva a magyar nemzetnek önállóságából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni. (Kossuth Lajos)
4. jelzői használat(ban) (mindig pénzösszeget jelentő mennyiségi jelzővel együtt) Ára: a jelzőben megjelölt ellenértéknek megfelelő árú. Öt forint ára haszon sincs rajta. Tíz forint ára zöldséget vettem. Mondtam neki, hogy vegyen reggel egy garas ára meggyet. (Gárdonyi Géza) Húsz fillér ára konyakot kértem. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. árbecslés; árbecslő; árcsökkentés; árdrágulás; árhatár; árhivatal; áringadozás; árjegy; árkalkuláció; árkérdés; ármegállapítás; ármérséklés; árolló; árrazzia; árrés; árszabály; árszabályozás; árszínvonal; ártáblázat; árváltozás; 2. alapár; átlagár; becsár; darabár; egységár; feketeár; felár; helyár; irányár; összár; reklámár; uzsoraár; vételár.
árú.
