árad
árad tárgyatlan ige -t, -jon (rendsz. 3. személyben)
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Folyó v. állóvíz vmely helyen> tömegében növekedik, szintje emelkedik. A Tisza Szolnoknál árad. Egy métert áradt a Körös. [Hatvani] A szobapadlón vizet áraszt … Sikolt, ugrál a női vendég: De a víz egyre árad mindég. (Arany János) || a. (ritka) Árad vmivé: <víz, nedv> növekedve, dagadva vmivé válik. Egy pár könycsepp tengerré árad. (Gyulai Pál)
2. <Víz> bőven folyik, ömlik. A megrepedt csőből áradt a víz.
3. (átvitt értelemben) <Levegő, fény, hang v. szag> nagy tömegben v. nagy erővel terjed, özönlik; áramlik. Árad a dal, a fény, az illat, a jó levegő. Az utcáról fülledt meleg áradt a szobába. Magyar szó árad itten Mindenütt, amerre járok. (Petőfi Sándor) Néma a táj, arca sápadt, Rá, derengő napfény árad. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Emberek tömege> özönlik. Csak úgy áradt a nép a moziból az utcára.
4. (átvitt értelemben) <Érzelem, hangulat, szellemi jelenség> folyamatosan úgy nyilatkozik meg, hogy nagy mértékben érezhető; sugárzik. Szeretet árad vki felé; vminek a szelleme árad vmiből. Szelíd békesség árad a világra. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: beárad; elárad; kiárad; megárad; szétárad; túlárad.
áradó; áradt.
