áradat
áradat főnév -ot, -a
1. (irodalmi nyelvben, régies) Ár [2] (1, 2), áradás (1). Vad moraj között Fut gyilkos áradat. (Vörösmarty Mihály) Lenn gyors folyó, a rét abroncsa, hol Az áradat kövér síkot locsol. (Tompa Mihály)
2. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben) Kifogyhatatlannak látszó tömeg, mennyiség, amelynek részei nem egyszerre, hanem egymás után jutnak el vhova. Levelek, táviratok áradata érkezik. Szitkok, szavak áradata hull rá. || a. (átvitt értelemben) Egyre növekvő, mozgó embertömeg. Az áradat megindult.
Szóösszetétel(ek): emberáradat; szóáradat.
