áram
áram főnév -ot, -a
1. (régies, irodalmi nyelvben) Áramlat (1–2). Ez … akkoriban a kor árama, divatja volt. (Vajda János) A hűs szellő láthatlan bódító áramokat hajtott maga előtt. (Mikszáth Kálmán) Sajátságos áram a gondolat, megy a levegőn át, árad a szóból, a hangból, az arcból, a némaságból, minden mozdulatból. (Babits Mihály)
2. (villamosság) (Elektromos v. villamos) áram: az elektronok áramlása a vezetőn át két különböző feszültségű hely között, ill. az elektromosságot termelő helyről abba az irányba, ahova a vezető elvezet. Állandó, egyfázisú, kétfázisú, többfázisú áram; ® hőelektromos áram; indító áram; ® kóbor áram; mágneses váltakozó áram. Megszakadt az áram; nincs áram; áramot megszakít, zár. Ringó félhomály van, | a körtében alszik az áram. (Radnóti Miklós) || a. (villamosság) Az elektromos áramlás által kifejtett energia. Ipari áram; ® megüti az áram; áramot fejleszt; áramot lop; áramot szolgáltat; árammal ellát.
Szóösszetétel(ek): 1. áramdíjszabás; áramelosztás; áramerő; áramfejlesztés; áramfeszültség; áramfogyasztó; áramhasználat; áramhatás; áramhiány; áramkapcsoló; áramkorlátozás; áramleszedő; áramlopás; áramlökés; árammennyiség; árammutató; áramtermelés; áramveszteség; áramvezető; áramzavar; 2. anódáram; egyenáram; ellenáram; földáram; galvánáram; légáram; váltóáram; véráram; villanyáram.
áramú.
