arany
arany főnév -at v. (népies) -t, -ak v. -ok, -a
1. (ásványtan, vegyi ipar) Sárga színű, nagy fajsúlyú, igen képlékeny, nem oxidálódó nemesfém (Au); a legértékesebb fémek egyike. Mosott arany: folyóvízből mosással nyert a.; természetes arany; tiszta arany: vegyítetlen a.; aranyat ás, mos. Szóláshasonlat(ok): tiszta, mint az arany: teljesen tiszta <folyadék, főként bor>. Az apám úgy járt, mint a vakmerő, aki elindul … aranyat ásni. (Móricz Zsigmond)
2. Legnagyobb részben ezt a fémet tartalmazó ötvözet; az ékszeripar egyik legfontosabb alapanyaga. Olvasztott, öntött, hengerelt arany; ® vont arany; ® tört arany; aranyba foglal vmit; (átvitt értelemben) aranyba kellene foglani vkit: nagyon meg kellene becsülni; aranyból van; kalapálja, kovácsolja, lágyítja, nyújtja az aranyat. Gyémántos, aranyba foglalni való asszony! (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) Ilyen anyagból való, ebből készült. Arany edény, ékszer, sarkantyú. A korona nagyon drága, Nem való az a királyra … Arany pálca a markában, Csavarjuk ki hamarjában. (Petőfi Sándor) A doktor bácsi | … hideg kezén arany gyűrűsorok. (Kosztolányi Dezső) || b. jelzői használat(ban) Aranyozott. Arany kötésű könyv. || c. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Arany szív: értékes emberi tulajdonságokban bővelkedő, nemes, szerető szív. Arany szíve van.
3. Ebből a fémből vert pénz; aranyérme. Körmöci, Napóleon arany; arannyal fizet. Valutát és aranyat rejtegetett a lakásán. (átvitt értelemben) Aranyért sem kapni: semmi pénzért, semmiért a világon nem k. Az öv szíjában találtak egy kis zacskó aranyat, meg mindenféle ezüstpénzt. (Gárdonyi Géza) Egy szelencéből … kilenc körmöci arany gurult ki csalafinta kacajjal. (Kosztolányi Dezső) || a. Általában pénz, gazdagság. Aranyra szomjas: pénzsóvár; minden arannyá válik a kezében: mindenből hasznot tud húzni, minden vállalkozása nagy anyagi haszonnal jár. Arany nyit zárakat, Kihozza rabság mélyiből Vitézlő ifjakat. (Vörösmarty Mihály) Meghal minden és elmúlik minden, … De él az arany és a vér. (Ady Endre) || b. (ritka) Ebből az anyagból készült tárgy. A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagy becsü marhát máglyába kihordat. (Arany János)
4. (közgazdaságtan) Ez a fém mint a vert pénz egyik alapanyaga s mint pénz, általános csereeszköz és az áru értékmérője. Az arany árfolyama. Az áruforgalomban az általános egyenérték szerepét az arany tölti be.
5. Aranyszál (1). Arannyal hímez, kivarr vmit. Villog az ezüst kard s az arany paszomány. (Csokonai Vitéz Mihály) El kellene pirúlniok, | midőn ezüst-arannyal varrt övek | verődnek a lábszáraikra. (Katona József)
6. (irodalmi nyelvben) Aranyszín(ű fény). Aranyba v. aranyat játszik. Az afrikai oroszlán … fényes sörénye a nap fényében aranyat játszik. (Jókai Mór) Ennek az őszi napnak aranya Még a miénk. (Tóth Árpád) || a. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) Aranyhoz (1–2) hasonló, aranyszínű. Arany kalásszal ékes rónaság … (Petőfi Sándor) Fönn az arany nap sütött. (Tóth Árpád) Arany ősz pompázza a lapályt. (Babits Mihály)
7. jelzői használat(ban) Zavaró körülményektől mentes, kellemes, derűs <élet, életszak, életmód>. Bodon uram arany szabadságidejét élvezte. (Tolnai Lajos) Emlékszik az arany napokra, Ugy-e emlékszik, édesem? (Ady Endre)
8. jelzői használat(ban) Arany középút v. (régies) középszer: szélsőségektől, túlzásoktól tartózkodó s ezért a legjobbnak tartott magatartás. Horatius az arany középút költője. Boldog, ki … A gazdagság és szegénységtől távol, Arany középszer, benned hisz, remél. (Gyulai Pál)
9. (bizalmas) Aranyom: <kedveskedő, becéző megszólításként>. Elmegyek aranyom, nézek valamit. (Tolnai Lajos) Nem hagylak ott aranyom, ne félj semmit. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) <Kedveskedő, becéző megszólításban>. Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát. (Petőfi Sándor)
Közmondás(ok): Az arany a sárban is csak arany: az értékes ember akkor is értékes marad, ha megvetésben, mellőzésben van része. Hallgatni arany (, beszélni ezüst): sokszor jobb, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk; a hallgatás sokszor hasznosabb a beszédnél. Nem mind arany, ami fénylik: nem minden értékes, ami annak látszik. Ki korán kel, aranyat lel: a szorgalmas, munkás élet jó módhoz vezet.
Szóösszetétel(ek): 1. aranyárfolyam; aranyáru; aranybarna; aranybeváltás; aranybrokát; aranycsempészet; aranycsík; aranycsinálás; aranydarab; aranydiploma; aranyérc; aranyfinomítás; aranyfonál; aranyfoncsor; aranyforint; aranyfüggő; aranyfürdő; aranygomb(os); aranyjáradék; aranykalász; aranykarika; aranykeret; aranykészlet; aranykincs; aranykoszorú; aranykönyv; aranylelet; aranylemez; aranyötvözet; aranypánt; aranypecsét; aranypor; aranyszállítmány; aranyszegély(es); aranyszegélyű; aranyszemcse; aranyszív; aranytartalom; aranyveret; aranyzöld; 2. óarany; sárarany; színarany.
