arányos
arányos melléknév -an, -abb
1. (mennyiségtan) Olyan <mennyiség>, amely meghatározott mennyiségi viszonyban, arányban (1) van vmely más mennyiséggel v. mennyiségekkel. Arányos osztás: olyan o., amellyel vmely egészet megadott arány szerint kell részekre osztani. Egyenesen, fordítottan arányos. A szabadesés gyorsulása egyenesen arányos a megtett út négyzetével.
2. Meghatározott aránynak (1) megfelelő, aszerint történő <dolog v. eljárás>. A rajz arányos kisebbítése.
3. Olyan <dolog>, amely helyes, megfelelő mennyiségi viszonyban van egy másikkal. Arányos adóztatás: az adónak a jövedelem nagyságának megfelelően történő kivetése; arányos bérezés: a bérnek a végzett munka alapján való megállapítása; arányos felosztás: a részesedők számának és jogosultságának megfelelően történő f. || a. A szokásos, a várható, a kívánatos mértéknek megfelelő <dolog>. [A sors] házasságot, halált, Bűnt és erényt arányosan vezet. (Madách Imre) Rajta leend, hogy ez iszonyú kihágás példásan és az elkövetett sérelemhez arányosan megbüntettessék. (Jókai Mór)
4. Részeinek egymáshoz s az egészhez való viszonyában vmely szempontból megnyugtató, kellemes hatást keltő <dolog>. Arányos arc, termet; esztétikailag arányos épület. Az írásmű szerkezete nem arányos. Ha veszít is [Euripidésznél] … az antik tragédia … Sophocles arányos szépségéből: e hiány fejében új alakokat teremt. (Péterfy Jenő) Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet. (Mikszáth Kálmán) István bátyám … nagybajuszú kis ember volt. Alacsony volt és igen arányos, mint egy fiú. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): középarányos; részarányos.
